Hatványpatkány

Francis Ford Coppola – Don GoreLeone

Az interjú a rendező kedvenc manhattani pizzériájában készült 2008. május 9-én, Los Angelesben.

HP: Coppola úr, a Keresztapa-trilógia világméretű sikere után hogyan jutott el a Don GoreLeone ötletéig?

FFC: Hát, mivel azóta nem nagyon csináltam semmi érdemlegeset, ültem otthon, pukiztam a nagy seggemmel, meg ettem ilyen sárgás-fehéres pörsenéses izéket, amik úgy néznek ki, mint egy halom őrlőfog….

HP: Pattogatott kukorica?

FFC: Yes. Na és felhívtam egyszer Mariót Puzót 1994-ben, hogy mi lenne, ha megfilmesítenénk, amikor Don Vito Corleone beleereszt 3761896 golyót egy Tommy-gunból  Don Vaffanculóba egy pékség előtt, miközben az gumicsizmát vásárol, de hiába tologattam az orra elé a vázlatokat, nem mondott semmit. Na, ezen berágtam, azóta nem beszélünk. Ilyenek ezek a digók.

HP: Talán azért, mert Mario Puzo 1991-ben meghalt. Egyebekben maga is digó.

FFC: De én már megtehetem.

HP: Van egy spanyol közmondás: egyszer hopp, máskor kopp, ola!

FFC: Ezzel mit akart mondani?

HP: Ez is egy digó közmondás, csak egy Nápoly melletti kis faluból, Madridból.

FFC: Na, akkor megjegyzem. A szieszta mellett ez a második legjobb digó mondat, amit hallottam.

HP: Direktor úr, mi a film története? Gondolom, megismerjük Vito Corleone vérontásokban is gazdag életét a prohibíciós évektől 1945-ig, mert éppen ez a hihetetlenül érdekes időszak maradt ki a trilógiából.

FFC: Hát… nem egészen. Mert nagyjából az van, hogy Don GoreLeone feltámad mint zombi, és megesz mindenkit, aki túlélte az első 3 részt.

HP.: Mi van????????

FCC: De nagyon ötletesen teszi ám, pl. Vincenzo gerincvelőjét felkeni egy pirítósra, és aztán mendegél a Broadwayen, és egy kubai beszól neki, na aztán a Don „ezt Hyman Roth miatt kapod” felkiáltással bő hagymával megeszi a máját, resztelten persze, és közben énekel szicíliai zenét, és mindenkinek keresztvízbe mártja a fejét, akkor is, ha az illető többi része esetleg máshol tartózkodik.

HP: ….?? Micsoda??? Ez lett a híres gengsztereposzból? A Corleone család történetéből?

FFC: Ne legyen már mimóza. Mostanság a zombis-vámpíros izékre gerjednek az emberek. És én se rendeztem lassan 20 éve sikeres filmet. Meg mindig is foglalkoztatott, hogy Fredo, miután belelőtték a tóba, kiúszik, és sellőzombiként megeszi fél Nevadát. És ott placcsog a farkával a betonon.

HP: ..Aham.  És akkor Sonny?

FFC: Így van, fiatal dekadens barátom. Rátapintott a lényegre. Sonny ugyanis nem halt meg. A testében található 134 golyót egymásba olvasztotta és ő lett az új Bullet Man. Tud repülni, leveri a Batmant és a Supermant együtt, és a film végén megküzd a saját zombi anyjával. Kozmikus csata lesz, fél Kansas-re ráomlanak a hegyek.

HP: Kansas-ben nincsenek hegyek.
FFC: Leszarom. Akkor Florida. Ne mondja, hogy ott sincs egy kurva hegység.

HP: …Khm. És ha nem jön be a film?

FFC: Akkor ugyanezt megcsinálom II. János Pál pápával és Teréz anyával. Azért képzelje el, amikor a pápa piros szemekkel kileffeg a koporsójából és megeszi a fél konklávét, kovászos ubival.

HP: És Al Pacino játssza majd a pápát?

FFC: Nem, ő lesz Teréz anya. Neki is van akkora melle. Na és ő majd akkor lép közbe, mikor a pápa a madridi érsek beléből épp esernyőtokot csinál, és … Na várjunk már, aztán elmondjam a poént, mi? Faggassál mást, köcsög digó. … És fizessed ki a három óriáspizzámat.

Az idei nagydöntőt egyrészről, ahogy végig tippeltem, Nyugatról a Lakers játssza – Keletről azonban nem az alapszakasz-győztes, az első két kört söpréssel abszolváló Cleveland jutott be, hanem az Orlando.

Az előzetes tippjeim zömében beváltak a rájátszás során, de most nagyot tévedtem és csalódtam egyszerre a keleti ágon. Az eredményt (4-2) bár eltaláltam, csak arra nem gondoltam (és gyanítom, sokan mások sem), hogy az Orlando nyer majd ennyire. Sajnálatos, de voltaképpen kimondható a látott meccsek tükrében: a Cavsnek esélye sem volt a Magic ellen, kezdve az elvesztett első otthoni meccstől. S ha James nem dobja be a 2. mérkőzés végén 1 másodperccel a dudaszó előtt azt az eszement triplát, a Cavset bizony kisöpörték volna, ami legalábbis óriási kontraszt a korábbi eseményekhez képest.

Kissé érthetetlen, hogyan esett szét ennyire a Cavs, lesz is róla még sok-sok vélemény, elemzés bizonyosan. Magam a következőkben látom a Lovagok kiesésének okait:

a) Az Orlando a Boston kiverésével olyan motivációs erőt kapott, ami lehet, hogy a Clevelandból hiányzott az első két kör sima söprései után. Emellett az első két kör után a Cleveland vagy egy hetet pihent, s talán nem tudta jól felvenni újra a kétnaponkénti meccsritmust.

b) Az sejthető volt, hogy a Cavs Dwight Howardot, az alapszakasz legjobb védekező játékosának választott tömény izom-és energiabomba centert nem fogja tudni tartani a maga centereivel: sem a középtávoliakat is jól dobó, de koránál fogva már kissé lassú Ilgauskassal, sem a még fiatalabb, de túl nagy játékerőt nem képviselő Varejaoval. Így aztán ami elvárható volt, hogy igyekeznek meggátolni a tripladobálásokban Lewist és Türkoglut. Végül is, a Cavs az alapszakasz legjobb védekező játékát produkálta, nemde. Ehhez képest azonban ők ketten:  együtt, vagy felváltva, szétdobálták a Cavset, Jamesék egyszerűen nem tudták megakadályozni a Magic gyors, felpörgetett, passzolós játékát, s ezzel azt, hogy a Magic gyorslövői helyzethez juthassanak. Sőt, nem csak ők: ha a lendület elkapta, Alston vagy Pietrus is megalázó gólokat lőtt a Clevelandnek.

c) El kell ismerni, a Magic kiváló védekezést produkált végig, sokszor úgy tűnt, a Cavs játékosai csak álldogálnak a pályán, hátha majd James csinál valamit. Szemmel láthatóan az orlandoiak arra játszottak, hogy mivel Jamest (akin nem múlott semmi: 40+ pont, 8+ assziszt és 8+ lepattanó átlaggal zárt, amire a liga történetében még egy játékos sem volt képes) nem tudják tartani, hadd dobjon csak, amennyit akar, egyedül úgysem tud meccset nyerni. Viszont a többieket, főleg Williamset és Westet meg kell fogni, amennyire lehet, s ha ők keveset, avagy rosszul dobnak, a partit hozni lehet. Így is történt. Nem véletlenül panaszkodott James, hogy sokszor nem kap támogatást. És az sem véletlen, hogy a Cavs egyetlen meggyőző, 5. meccsen történt győzelme azért volt lehetséges, mert James mellett West, Williams és Ilgauskas is 15+ dobott. Zömében azonban a Magic sokkal jobb dobóátlagot produkált (a festéken belül Howard miatt, azon kívül Lewisék miatt), mint a Cavs. Ráadásul minden meccsen volt legalább 1, de inkább 2 negyed, amikor a Cavs támadójátékát szétszedte a Magic: hiába vezetett mondjuk az első félidő végén akár 15 ponttal is a Cleveland, a Magic behozta azt (jellemző: a 6. meccsen az Orlando vezetett ennyivel a félidőben, de a Cleveland képtelen volt utolérni őket).

d) A Cavsnek egyszerűen nincs kispadja, vagy legalábbis olyan, ami playoff-kompatibilis. Akik ott ülnek, vagy azért nem tettek sokat az összképhez, mert érthetetlenül kevés időt kaptak Mike Browntól (pl. Gibson), vagy pedig már/még túl kevesek ehhez a műfajhoz: Ben Wallace többször volt valaha a liga legjobb védője, de már régóta nem az és egyszerűen fakeze van, Sczerbiak kritikán alul dobott, Pavlovics és a többiek pedig vagy nem játszottak, vagy ha igen, akkor is minek.

A Cavs 2 éve nagydöntőt játszott kevésbé összerakott (bár én Goodent, és főleg Hughest kedvelem) kezdőötössel, tavaly konferenciadöntőt, idén is azt. Vagyis az a fura helyzet állt elő, hogy hiába nyert alapszakaszt idén a Cavs, semmivel nem jutott előrébb, mint tavaly a Nagy Célt illetően. Ezen komolyan el kell gondolkoznia a menedzsmentnek. Ha mód van rá pénzügyileg, minőségi szerzés kellene centerposztra, szükséges még egy jó bedobó, és a kispad felét meg el kellene hajtani a vérbe, és új embereket találni helyettük. James ezt sokáig nem fogja bírni, sem ideigileg, a tökéletes fizikuma és kiváló keze ellenére sem. Néha az volt az érzésem, megint a 2007-es nagydöntőt látom, ahol egyedül küzd, de hiába.

Cleveland – Orlando 2-4 (106-107, 96-95, 89-99, 114-116, 112-102, 90-103)

A nyugati csatát, a többnyire szoros végeredmények ellenére a Lakers nyerte, és nem 4-3ra, ahogy tippeltem, hanem könnyebben. A kezdetek óta írom, hogy nagyon erős csapat, bejutnak a döntőbe. Kobe meg Gasol együtt, hozzátéve Fishert, Arizát, Odomot, és egy (általában a szükségeset hozni tudó) kispadot (pl. Vujacsics, Farmar), ez (el)várható volt. A Denver óriásit fejlődött az idénre, de ez még mindig nem elég. Anthony általában jól dob, de (bár ugyanúgy 2003-as draftos, mint James vagy Wade) ő még nem tudott olyan kristályodási pont lenni, mint a másik kettő a maga csapatában. Denverbe Billpusot (akinek érdemeit már többször méltattam) kellett vinni, hogy a Nuggets ilyen csapattá állhasson össze, de a jobb kvalitású kiegészítő játékosok (pl. Martin, Nene) sora azonban itt sem túl magas. Tény viszont, hogy időnként nagyon kemény, szoros csatákra tudták kényszeríteni Bryantéket. A Houston mellett jövőre a Denver az, amelyikből az ideinél is jobb eredményt tudok kinézni.

Lakers- Denver 4-2 (105-103, 103-106, 103-97, 101-120, 103-94, 119-92)

A döntőben nagyon érdekes lesz, mennyire bírja megfogni Kobe-t az Orlando (gyanítom, semennyire, mert őt általában lehetetlen), mennyire engedi dobálgatni Lewist és Türkoglut a Lakers, mit hoz a Gasol-Howard centerpárbaj, mennyire működik a védekezés és a csapatjáték. Továbbra is a Lakers győzelmét jósolom, de az eredmény a fentiek figyelembevételével nehezen tippelhető: lehet 4-1/2/3 is akár. S bár sokan James-Bryant csatát vártak a végére (magam is), az bizonyos, hogy így is remek meccsek lesznek majd.

De azért kicsit lóg az orrom, na.

Jelentem, 3-1 arányban abszolváltam a negyeddöntők tippjeit, ami majdnem teljes siker -- de csak majdnem, így aztán sikerült kiejtenem a bajnok Bostont :)

Keleten a Cleveland-Atlanta párharc esetén, bevallom, szorosabb mérkőzésekre számítottam, söprésre tehát egyáltalán nem. Pedig összességében az Atlantának esélye sem volt, jó, ha a félidőkig szorossá tudott tenni egy-egy meccset. A Cavs  megint simán továbbjutott, max. a  negyedik party volt szorosabb. A csapat nagyon egyben van, James meg úgy játszott, mint egy igazi King MVP. A Cavs egymás után a 3. idényben jut el (legalább) a konferenciadöntőbe, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak ennek a még mindig csak 24 éves fiatalembernek. Remélhetően bírják majd az izmai-csontjai-idegei a folytatást is. Én, valamint a Clevelandból hozatott, eredeti, kézzel varrott 23-as számú James-mezem nagyon bízunk ebben :)

Cleveland - Atlanta 4-0 (99-72, 105-85, 97-82, 84-74)

A Boston-Orlando párosításnál több tényező is döntött. Az első, amit megpendítettem kérdés formájában korábban, hogy nem vette-e ki nagyon a Celtics erejét a Bulls elleni übergigász, 7 meccses első kör. Nos: de. Meglehetősen, s ehhez hozzájárult az a tény, hogy a csapat ászai (talán épp ezért) erősen hullámzóan játszottak meccsről-meccsre. Garnett eleve sérült volt, s bár Perkins tisztesen helytállt a helyén, de Kevin mester univerzális játékát nem pótolhatta. Ray Allen, Pierce és Rondo hol kiválóan játszottak, hol meg mintha a pályán sem lettek volna. Ehhez az összképhez max. a sokszor az erején-tudásán felül teljesítő Davis tudott jó meccseket hozzátenni, a pályája csúcsán már túllevő Marbury nem.

A 7. meccsen, elvben, ugyan ettől még bármi lehetett volna, hiszen az első 6 mérkőzésen még mindezektől függetlenül is szoros meccsek születtek. De Bostonban az Orlando a hatékony védekezésével, kiváló dobóarányával, valamint a 13 triplájával  simán hozta a mindent eldöntő partit, főleg Türkoglunak és a végig kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Lewis-nak köszönhetően, így Howardnak már nem is kellett annyira megerőltetni magát, megtette ő, amit kellett, az első 6 meccsen. A Boston csak rohant az eredmény után, de a 4. negyedre teljesen szétesett. Az Orlando tehát idegenbeli győzelemmel jutott be a konferenciadöntőbe, a tavalyi bajnok kiesett.

Boston-Orlando 3-4 (90-95, 112-94, 96-117, 95-94, 92-88, 75-83, 82-101)

A Lakers-Houston meccsre szívós Houston ellenállást és Lakers továbjutást tippeltem. Így is történt, itt is 7 meccses party alakult ki, ráadásul úgy, hogy a Rockets motorja: Yao nem is játszott a sérülése miatt. Az viszont ismét a Houston csapategységét mutatja, hogy enélkül is tudtak 3 meccset nyerni (egyet ráadásul LA-ben), főleg Brooks (ezt a nevet érdemes lesz megjegyezni), Scola és Alston játékával. A LAL viszont egyszerűen erősebb (Gasol főleg remekelt most), így a 7. meccsre is maradt bőven energiája, hogy nyugodtan nyerjen. Kobe meg Kobe és kész. A Rockets helytállása azonban minden tiszteletet megérdemel.

LA Lakers-Houston 4-3 (92-100, 111-98, 108-94, 87-99, 118-78, 80-95, 89-70)

A Denver-Dallas párharc nem hozott olyan szoros eredményt, mint tippeltem, max.  szorosabb meccseket. A Dallas helytállása elsősorban Nowitzki emberfeletti játékának, semmint a csapat öszetettségének volt köszönhető. A németen nem múlott semmi most sem, de a remek formában dobó Anthony és Billups játékára, s főleg a Denver mint csapat összeszedettségére nem volt érdemi válasza a Mavericksnek. Az eredmények ellenére a Denver továbbjutása lényegében nem forgott veszélyben.

Denver-Dallas 4-1 (109-95, 117-105, 105-106, 119-117, 124-110)

Jönnek hát a konferenciadöntők, és akik nem akarnak a Playoff-ot eddig gyalázatosan elhagyagoló magyar sportadók kedvétől függeni, azoknak ajánlom, hogy ha bírják az éjszakázást, a http://atdhe.net weboldalon online követhetik figyelemmel a további meccsket (köszönet a linkért DepecheM-nak!). A streamek minősége persze olyan, amilyen, de így legalább élőben lehet végigizgulni a továbbiakat.

És most a tippek. A James-Howard összecsapás nagy csata lesz, sok fog múlni rajta, főleg, hogy James tudja-e hozni továbbra is magas pontátlagát, Howard pedig mennyire lesz erős az offensive rebound-okban. A védekezésnek mindkét esetben nagy szerepe lesz, jelesül, hogy mennyire hagyják majd dobni az egyik oldalon Williamst és Westet, a másik oldalon Rashard Lewist és Türkoglut. Én összességében a Cleveland győzelmére tippelek: 4-2.

Nyugaton sem egyszerű a helyzet. A Lakers is és a Nuggets is erős, mint csapat, így itt is nagy szerepe lesz az egyéni teljesítményeknek. Bryant egy zseni, aki bármikor bármire képes, Gasol a liga egyik legjobb centerévé nőtte ki magát, Anthony kiváló formában van, Billups meg a liga egyik legkiválóbb irányítója. És ha a Denver meg tudja szorítani úgy a Lakerst, ahogy a Houston tette (csak még jobban), bármi lehet. A Denver ráadásul többet pihenhetett (bár valószínűleg itt nem lesz a fáradtság tényező, ahhoz a Lakers túl izmos csapat). Hát itt legyen okos valaki... 4-3 a Lakersnek, de ha épp fordítva történik, azon sem fogok majd meglepődni.

5 év után újra nagylemezzel jelentkezett a posztpunk-rock irányzat legjelesebbje, a Green Day. Az American Idiot világsikere során turnéztak egy nagyot (magam is ott voltam a 2005. jún. 9-i koncertjükön Budapesten), kiadták 2005-ben a Bullet in a Bible c. koncertlemezt, aztán kicsit ültek a babérokon, néha-néha publikálva egy-egy feldolgozást (pl. a U2-val a Saints Are Coming-ot, vagy az Instant Karma c. albumra a  Working Class Hero-t), de saját számokkal nem álltak elő.

Így aztán ha volt album, amit már nagyon vártak a rajongók, ez az.

És ha volt album, ami majd kap hideget-meleget, ez az.

Lesz nagy ugatás egyrészt azoktól, akik jobban szerették a banda 90es évekbeli dolgait, főleg a Dookie-t, a 3 akkordos zúzásokat, ezért nem is jött be nekik az AI „politikai punkrock-opera”-koncepciója, hangzása, ergo ez sem fog. Másrészt azoktól, akik nagyon szerették az AI-t, épp ezért most egy részük azzal fog jönni, hogy ez az album is olyan, mint az AI, de annak csak egy harmatosabb folytatása, miegyéb.

Mondjuk, ezek baromságok, mert akkor minden együttesnek fel kellene oszlania az első albuma után. Nehéz a rajongók kedvében járni, ezért talán nem is érdemes. Olyan zenét kell nyomni, amihez épp kedve van egy együttesnek és kész. Aztán majd lesz valami. Nem kell kurvulni állandóan a népnek, úgyis hálátlan egy massza, sose jó nekik, ami van.

És mi a véleménye annak, jelesül nekem, aki egyszerre szereti a Green Day összes eddigi cuccait, a Kerplunk-tól a Nimrod-ig, a Dookie-tól az AI-ig. Annak, aki úgy látszik elfelejt finnyogni, ha jó zenét hall.

Az új album valóban az AI formáját folytatja, kimondottan koncept-album ez is: mint ahogy 5 éve a média általi elbutítást, vagy Bush elnök felsőbbrendűnek hitt USA-ját feszítették keresztre, most is a mindennapi életet veszik górcső alá e 3 "felvonásra" (Heroes and Cons, Charlatans and Saints, Horseshoes and Handgrenades) tagolt albumon; Christian és Gloria, két amerikai fiatal örvén vetít képet a Green Day, az ő történetüket meséli el, ahogy küszködik előre magukat a 21. század ígéreteiben és zűrzavaraiban.  Rockopera ez is, de továbbra is nagyon mélyenszántó szövegekkel, Bill Joe Armstrong jellegzetes hangja remekül szól, tolja ezerrel a riffeket, Mike Dirnt keményen basszerel és Tre Cool a szokásos géppuskaütemeket veri a dobján. A hangszerelés remek, az album helyenként keményebb, mint az AI (pl. Horseshoes and Handgrenades), a zene úgy dallamos, hogy közben zúz (na ja, nemhiába a The Clash-örökség), néhol lassabb, szépen szóló betétekkel v. önálló dalokkal (pl. Last Night On Earth) megspékelve, vagy a tempós, zseniális Peacemaker-rel fűszerezve.

A 21st Century Breakdown méltó folytatása a 2004-es albumnak, de aki az Insomniac időszakát keresi benne, elhiheti: az is ott van a dalokban.

1 óra 10 perc kiváló zene. Azt persze nem mondom, hogy érdemes volt 5 évet várni rá (mert annyit senkire és semmire nem érdemes), de ha egy hasonló minőségűt adnak ki majd legkésőbb 2 év múlva is, rendben is leszünk.

 (Egyebekben végre egy normális kritika az albumról a Quarton: http://quart.hu/cikk.php?id=3735)

 https://www.youtube.com/watch?v=CIYq08cLP6U

Tracklist:

      1)       Song of the Century

2)       21st Century Breakdown

3)       Know Your Enemy

4)       Viva la Gloria!

5)       Before the Lobotomy

6)       Christian’s Inferno

7)       Last night On Earth

8)       East Jesus Nowhere

9)       Peacemaker

10)   Last of the American Girls

11)   Murder City

12)   Viva la Gloria? (Little Girl)

13)   Restless Heart Syndrome

14)   Horseshoes and Handgrenades

15)   The Static Age

16)   21 Guns

17)   American Eulogy

18)   See the Light

A TCM-t első lemezük óta nagyon szeretem: a Kirkland­-Jordan páros az electro-bigbeat dancemusic szerintem legjobb zenekara. Sokszor össze szokták hasonlítani a The Chemical Brothers-szel -- de ez teljesen felesleges, mert a CM sokkal jobb. :) (Kedvelem a TCB-t is, de azért a Surrender utáni albumaik nem annyira emlékezetesek.)

A TCM-től a Vegas és a Legion of Boom két mestermű (utóbbit Grammy-re is jelölték), a többi albumuk (a Tweekend, a Nike megrendelésére készített Drive, a két Community Service-remixalbum) is kitűnő, nem is beszélve számos egyéb remixükről (pl. Moby – Come On Baby-jét zseniálisan átdolgozták), vagy a London c. film soundtrack-jére készített pár dalról. A Keep Hope Alive pedig egy felülmúlhatatlan himnusza a műfajnak, és kész.

A TCM jellegzetes, zúzós-röcögős hangzása teljesen egyedi albumokat kínált eddig. Ezért is fura kissé az új lemezt hallgatni. Nem mondom, hogy a sajátos hangzás elveszett, mert ott van bár, csak nem annyira egyértelműen, mint eddig -- de a jellegzetes TCM-effektek és motívumok sokszor nem dominálnak, csak kiegészítenek (pl. a Sine Language című dal kiváló lenne, ha nem lenne benne „ének”).

Ennek oka lehet, hogy hallhatóan többféle zenei hatásból merítettek, ill. szinte minden dalban vendégelőadó vett részt, így a lemez eklektikusabb lett az eddigieknél. Mivel 3 dal már ismeretes volt előzetesen is, és mindhárom másként szól -- a tempósabb Double Down Under (bár a lemezen egy eltérő verziója szerepel), az album egyik legjobb dala: a húzós Drown in the Now, és a kissé lassabb Black Rainbows --, nem tudom, min is csodálkoztam egyáltalán. Pedig de.

A változatosságra még jó példa a Dirty Thirty-ben és a Blunts and Robots-ban (ezek a jobb dalok közé tartoznak) a New Order gitárosa, Peter Hook jelenlétét igazoló, a New Order jellegzetes gitárhangzását felidéző dallam. Akad lassú nóta is (Falling Hard), szerencsére jellegzetes TCM-effetekkel megspékelve. Stb. (A Kling To the Wreckage viszont egy jellegtelen dal, oda nem illő énekhanggal, monnyonle.)

Vannak még jó nóták a lemezen (pl. a címadó, vagy a Smile), de összességében nincs egy Bound Too Long vagy egy Born Too Slow sem, amiktől pedig mindig berezeg kezem-lábam. Jól hallgatható, gördülő ez a lemez, de nem ragadott magával annyira, mint pl. a Legion of Boom. Lehet kísérletezgetni persze, de azért nehogy az legyen a végére, hogy elfakul és eltűnik egyszer az a régi jó, zseniális TCM-hangzás.

So keep the old method alive.

https://www.youtube.com/watch?v=D_41sRUJC8E

Tracklist:

1)Divided by Night

2) Dirty Thirty (feat. Peter Hook)

3) Drown In the Now (feat. Matisyahu)

4) Kling To the Wreckage (feat. Justin Warfield)

5) Smile?

6) Sine Language (feat. LMFAO)

7) Double Down Under

8) Come Back Clean (feat. Emily Hayes)

9) Slipstream (feat. Jason Lytle)

10)Black Rainbows (feat. Stephanie King Warfield)

11) Blunts and Robots (feat. Peter Hook)

12) Falling Hard (feat. Meiko)

Mostanra 3 szóvicczem és egy fotoshoppingom a nagyérdeműnek:

-- Hogy hívják a hajkorpás szendvicset?

Hámburger

-- És a nagymellű angol madarat?

Boob-os banka

-- És Klodvig frank király énekes öccsét?

Sinatra

Ez pedig: kataklizma

(A poszt május 3-án, vasárnap este íródott, a negyeddöntők azóta lezajlott eredményeinek ismerete nélkül -- de csak most volt módom a blogra helyezni)

Nos, a nyolcaddöntők előtt megtett tippjeimből 6 sikeres volt, 2 nem – ami nem rossz arány, főleg, hogy csak egyet néztem be nagyon: a Spurs kiesését, de mentségemre szóljon, erre az 1-4-re elég kevesen gondoltak.

Bár a nyugati konferencia erősebb, de a jobb meccsek most keleten voltak, így ezekről ejtenék több szót.

A Cleveland a várakozásoknak megfelelően könnyen továbbjutott, kisöpörve a Detroitot, ami erőtlenül és hullámzóan játszott, Iverson pedig egyáltalán nem a sérülése (vagy ki tudja, mi) miatt. De ha jelen lett volna, akkor is a Cavs megy tovább, max. nyer 1-2 meccset a Detroit – ámbár a Pistons olyan szinten esett szét korábbi önmagához képest az idén (ennek fő okai, hogy Billups távozott, Iverson nem tudta a helyét jól átvenni, Wallace és Prince haloványan játszott), hogy ezt is csak feltételezem, de nem hiszem.  King James azonban brillírozott, hozta komplex játékát (sok pont, sok passz, sok lepattanó), s hol West, hol Williams lépett be mellé szárnysegédnek a csatában.

Cleveland Cavaliers– Detroit Pistons 4-0

(102-84, 94-82, 79-68, 99-78)

UPDATE: máj. 4-én hirdették ki, hogy a 2008/2009es idény MVP-je LeBron James lett --teljesen megérdemelten. Az alábbi link alatti cikk remekül összefoglalja, hogy miért.

http://www.nba.com/cavaliers/news/lbj_mvp_090504.html

Hail the King!

A Boston-Chicago küzdelem volt a rájátszás legjobb párharca, ez vitán felüli, csak hajszálon múlott, hogy nem a Bulls ment tovább – és kétségem sincs az alapszakasz idei részében és a Playoff-ban nyújtott játékuk alapján, hogy akkor elmasíroztak volna a konferenciadöntőig. Pechjük, hogy a bajnok Bostont fogták ki, aminek erejét, valamint Pierce és Allen zsenijét mutatja, hogy Garnett nélkül is zablába tudták fogni (igaz, csak nagyon nehezen) a Bikákat. Gigászi meccsek voltak ezek, akadt, hogy csak 2 és 3 (!) hosszabbítás döntött. Derrick Rose és Ben Gordon óriásit játszottak, és ha a sérült Deng is parketten lett volna, ki tudja, mi történik. Kérdés persze, hogy ez a kemény harc mennyire fárasztotta le a Bostont a folytatásra. Az viszont bizonyos, hogy ha a Chicago tartja ezt a remek formáját a következő idényben, még előrébb juthat, mint az idén.

Boston Celtics–Chicago Bulls 4-3

(103-105, 118-115, 107-86, 118-121, 106-104, 127-128, 109-99)

Az Orlando-Philadelphia párharcban a Sixers igen keményen helytállt, olyannyira, hogy győzelmet is tudott rabolni idegenben, és volt olyan pont, amikor meglepetés-gyanúsnak tűnt a párharc. Az Orlando azonban továbbjutott. A Philadelphia, ha így folytatja, újra egy erős csapattal rendelkezhet a jövőben, feledtetve az Iverson-éra utáni gyengébb szereplést.

Orlando Magic–Philadelphia 76ers 4-2

(98-100, 96-87, 94-96, 84-81, 91-78, 114-89)

Az Atlanta–Miami pár is 7 meccsig ment. Előzetesen a Miamira tippeltem, szimplán Wade zsenije miatt, és voltaképp igazam is lehetett volna, mert az első 6 meccsen mindegyik csapat nyerte a magáét, meglehetős különbségekkel, így a 7. meccsen bármi lehetett volna. Végül azonban Wade alól, hiába játszott remekül végig, kifogyott a csapat, Marion pedig egyáltalán nem játszott. (Csak ismételni tudom magam: a Marion-Shaq cserének semmi értelme nem volt így – a Phoenix számára meg főleg nem). Ellenben Joe Johnson, Josh Smith és Bibby hozták a magukét, így az Atlanta indulhat tovább.

Atlanta Hawks–Miami Heat 4-3

(90-64, 93-108, 78-107, 87-71, 106-91, 72-98, 91-78)

A Lakers kemény meccseken, de azért komolyabb erőlködés nélkül verte a Utah-t. Ahogy várható volt egy toronymagas esélyestől.

Los Angeles Lakers–Utah Jazz 4-1

(113-100, 119-109, 86-88, 108-94, 107-96)

A Denver szintén így tett a New Orleans ellenében. Billups csapatot kovászolt a Nuggetsből, Anthony remekelt - Paul sem tudta őket megállítani. Sima ügy volt.

Denver Nuggets–New Orleans Hornets 4-1

(113-84, 108-93, 93-95, 121-63, 107-86)

A Houston elkapta a Portland grabancát, igaz, zömében szoros meccsekkel. Azonban az óriás Yao-t jól segítette ki Ron Artest és a többiek. Ahogy jósoltam, a Houston egységesebb csapat lett, mint a Roy alá játszó Portland.

Portland Trailblazers–Houston Rockets 2-4

(81-108, 107-103, 83-86, 88-89, 88-77, 76-92)

Amit viszont nem gondoltam, így a tippem mehetett a kukába: Ginobili hiánya túl sok volt a Spursnek, s hiába játszott jól főleg Parker és Duncan, nem volt kispadja a csapatnak. A Dallas simán legázolta őket. Nowitzki és Terry veszélyes elegy együtt a pályán.

San Antonio Spurs–Dallas Mavericks

(95-105, 105-84, 67-88, 90-99, 93-106)

A negyeddöntőkben keleten Cleveland–Atlanta és Boston–Orlando meccsek lesznek. Az Atlanta jó csapat, 3 igazán kiváló játékossal, de a Cleveland annyira egyben van most, és James olyan formát hoz, ami szerintem a Cavs továbbjutását hozza, bár azt nem hinném, hogy megint söpréssel. A keleti elődöntőben (vagy másként: a konferenciadöntőben) a Cavs ellenfele a Boston lesz, mert a Celtics az igazi akadályt a Chicago ellen vette, és most az Orlando-t legyőzik.

Nyugaton a Lakers-Houston meccs a Rockets szívóssága miatt komoly csatát hozhat, de a Lakers továbbjut. A Denver-Dallas komolyabb kérdés: a Dallas erős, viszont a Denver az alapszakaszban 4-0-ra verte őket. Kérdés még, hogy az Anthony-Nowitzki és a Billups-Kidd párharc mit hoz. Szerintem remek meccseket, és (bár nehéz tippelni) Denver továbbjutást. Nyugaton tehát Lakers-Denver konferenciadöntőre számítok majd.

No persze, lehet, hogy mindez nem lesz igaz. A Playoff néha felrúg minden előzetes spekulációt.

Véget ért az NBA alapszakasza, amit a Cleveland nyert meg (yes!!!). A Cavs végre igazi csapat lett, a helyzet már nem az, mint 2 éve, hogy James a hátán vitte be a csapatot a nagydöntőbe, ahol nem ment neki a játék, ki is söpörte őket a Spurs. Természetesen most is ő a motor, az egész idényben zseniálisan játszott, és bízom benne, hogy az alapszakasz-győzelem meghozza neki az MVP címet is. Mostanra azonban kerültek mellé olyan jó játékosok, különösen Mo Williams, akikkel a terhet meg lehetett osztani és maguk is húzóemberek tudtak lenni. A Cavs ilyetén való győzelmét azonban a szezon elején nem gondoltam volna magam sem. A 39-2-es otthoni mérleg elképesztő, ami biztató lehet a távlatokra nézvést, hiszen a Cavs így minden párharcot otthon kezd majd – remélem, a nagydöntőt is :)

A Boston jó szereplése a Pierce, Garnett, Allen  trió tavalyi összeállása óta, valamint az egyre kiválóbb Rondo játéka miatt nem volt kétséges, az Orlando-nak van egy elképesztő Dwight Howardja, aki mellesleg a legjobb center jelenleg a ligában, az Atlantának egy Joe Johnsona, a Miaminak meg egy kimagasló Wade-je (aki most olyan a Miamiban, mint James 2 éve a Cavs-ben – ő hurcolta be a csapatot az 5. helyre, ez nem vitás). Mindemellett ezek csapatokként is működnek, ámbár a Heat-ben inkább csak most kezd majd egy jó team kikristályosodni Wade körül, de ez még pár év. Számomra a Philadelphia 6. helye meglepetés, de nem hiszem, hogy lenne esélyük az Orlando ellen. A Detroit 8. pozíciója ellenben azért nem lepett meg, mert a legjobb játékosuk, Billups elment Denverbe (amelyik 2. lett a bivalyerős nyugati konferenciában), és sajnos Iverson már nincs azon a szinten, hogy pótolja, s bár Hamilton kiváló, de Prince, vagy Wallace játéka túl hektikus. Ez már egy idősebb csapat ráadásul – igaz, meglepetésre bármikor képesek. De úgy hiszem, a Cavs ellen nem fognak.

A Chicago a szezon második részében kezdett feljönni, eleve nem rossz a játékosanyaga, Ben Gordon különösen jó játékos, de valahogy csapatként nem működtek egy ideig. Nem mondom, hogy megcsíphetik a Bostont, de nem lesz könnyű dolga a keltáknak (update: főleg, hogy Garnett sérült). Az Atlanta-Miami párosítás azonban nagyon érdekes lesz. Az Atlanta bár csapatként egységesebb, de ha Wade úgy játszik, ahogy szokott, nem zárom ki, hogy elcsípik a Hawks-ot.

A tippjeim tehát: CLEVELAND–Detroit, BOSTON–Chicago, ORLANDO-Philadelphia, Atlanta–MIAMI

Nyugaton, aminek erősségét az is mutatja, hogy a 9. Suns a 50% feletti mérlegével Keleten 5. lett volna, itt viszont be sem jutott, nehezebb tippelni, néha csak nüanszok fognak dönteni. (A Phoenix-ről még annyi, hogy véleményem szerint hiba volt odavinni Shaq-et, Shawn Mariont meg kellett volna tartani. De ha a kiváló Stoudemire nem sérül meg, még így is bejutottak volna a rájátszásba.)

A Lakers dominált idén is: amióta Gasol megérkezett Bryant mellé, a csapat bikaerős lett. Nem kétlem, hogy a nagydöntőig mennek, főleg, ha Bynum is játszik. Ezt csupán abból a szemponból sajnálom, hogy a Utah-val játszanak az első körben, akiket kedvelek mint csapatot, Deron Williamst meg különösen mint játékost. De a LAL jobb.

A Denvernek bizony jót tett Iverson távozása, Billups pedig komplexebb és jobb irányító. S bár nem akkora gólvágó, mint a Bad Boy volt fénykorában, de egyértelműen csapatcentrikusabb, és köré valóban lehet építkezni, lásd a detroiti éveit. Carmelo Anthony pedig jó játékos, aki ráadásul megkönnyebbült, hogy Iverson eltűnt a közeléből. A New Orleans is erős team, plusz van egy zseniális Chris Paul-juk, aki a liga legjobb irányítója éppen. Összességében azért inkább hajlok a Denver felé, de nem lesz könnyű a dolguk.

A Spurs-ben a Duncan-Ginobili-Parker trió nem tűnik kopni, és közülük mostanában Parker volt egészen kiemelkedő (update: Ginobili ellenben sérült). A Spurs betonvédekezése ráadásul közismert, a Dallas ezt nehezen fogja átjátszani, akkor sem, ha van náluk egy Jolly Joker Nowitzki, és egy öregedő, de még mindig zseniális Kidd.

A Portland negyedik helye mindenképpen figyelemfelkeltő, csapatként erősek, és van egy Brandon Roy-uk. A Houstonban pedig T-Mac nélkül is tudnak játszani, ez többször is kiderült. Sőt, inkább csapatként működnek nélküle.

Tippjeim: LAKERS-Utah, DENVER-New Orleans, SAN ANTONIO-Dallas, Portland-HOUSTON

Remek meccsek lesznek, az biztos. Aztán majd megnézzük újra az esélyeket, ha kialakul a nyolcas mezőny.

a kedvesem akart a kezére egy új időmérőt na mondom álljunk meg hiszen itt egy

karóra-bolt

aztán megkérdezte örömében ki a leghíresebb magyar japán mondom nem tudom mondja

a hegedűs d. gésa

aztán meg volt a TVben

egy érdekes sorozat

előzetese

Neil Tennant idén lesz 55, Chris Lowe 50. Mások ilyenkor már lagzilajcsit hallgatnak meg centrum silver vitaminokat szednek, ezek meg kiadnak egy remek poplemezt, kiváló dallamú, középtempójú dalokkal, aminek skálája egyszerre emlékeztet a Very és a Behaviour hangzásvilágára.

A Pet Shop Boysot a West End Girls óta szeretem, az első albumukat (Please, 1986) mesterműnek tartom, és azóta is számos remek (pl. Bilingual, Nightlife), és jó (pl. Very) albumot tettek közzé, kísérletezve hangzással és ütemekkel -- de soha nem adtak ki a kezükből vackot, még a B-oldalakat gyűjtő Alternative-nak is megvannak a rejtett gyöngyszemei.

Az új album paradox módon működik, mert annyi jó dalt tartalmaz (bár nincs rajta olyan big hit, mint egy It's A Sin vagy egy Domino Dancing), hogy első hallgatásra egybefolyt az egész, nem emlékeztem semmire. De többszöri hallgatás után lassan kinyílt és azon kaptam magam, hogy a Nightlife óta nem csináltak ilyen kiegyensúlyozottan remek lemezt. Ráadásul 2 cd-s special edition formában is.

Kiváló album.

Tracklist:

1) Love Etc.

2) All Over The World

3) Beautiful People

4) Did You See Me Coming?

5) Vulnerable

6) More Than A Dream

7) Building A Wall

8) King Of Rome

9) Pandemonium

10) The Way It Used To Be

11) Legacy

https://www.youtube.com/watch?v=InBiaRBUjUs&feature=related