Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal nő. Igazi bombázó volt: karcsú alakja, kreolbarna bőre, kerek mellei, feszes feneke, kék szeme, barna haja, hosszú lábai megbabonáztak minden férfit, aki meglátta.

            Egy nap elment kocogni, hogy testét ezzel is formában tartsa. A futás után, még leizzadva, leült lakása erkélyén, levette a cipőjét és zokniját, elégedetten szemlélgette erős vádliját. Amint ott tetszelgett magának, egyszer csak összevonta ívesre szedett szemöldökét: lenyúlt a lábujjai közé és kivett közülük egy, az utca porától ott felgyülemlett retket. Eléggé csúfnak találta, nem méltónak őhozzá. Nézegette utálkozva, dörzsölgette az ujjai között, galacsint formázott belőlük, és már-már elpöckölte volna, amikor hirtelen sugallattól vezetve megszagolta.

            A retekgalacsin olyan bűzös volt, mint egy két hete rothadó bálnatetem a tengerparton. A nő könnyezni kezdett és sikoltva eldobta a koszt. Megtörölte a szemét, amiből egy nagy csipa jött ki, ami a reggeli alvás után maradt ott. Ez annyira megrémisztette, hogy berohant a fürdőszobába és az idegességtől elkezdett fosni. Bűzös lé áramlott ki szép kerek fenekéből, nagy sugárban: az előző este óta ott lötykölődött a beleiben, már akkor is, amikor egy bárban kacérkodott egy jóképű pasival.

            Miután befejezte az ürítést, észrevette törlés közben, hogy a végbelén pár szál sötét szőrszál lengedez, amiken a fos egy kevés maradéka még meglapult. Ezt olyan undorítónak találta, hogy (belélegezve ráadásul a heves fingások utáni bűzét) ráfordult a vécékagylóra és okádni kezdett. Szépen rúzsozott szájából ömlött valami sárga, savanyú lé, amit szintén nem talált túl vonzónak.

            Remegő lábakkal húzta le a vécét, levetkőzött, és elkezdett zuhanyozni. A hónaljával kezdte, mert nagyon büdösnek érezte. Azután épp a fülénél tartott, amikor a szivacs hatására kiesett belőle egy nagy, hosszú fülzsír-darab, épp rá a nő szép ívű szeméremdombjára, pont oda, ahol egy fertőzés első jelei kezdenek majd pár nap múlva mutatkozni, s ami miatt kezelésre fog majd járni egy orvoshoz, hogy megszüntessék a gombás folyását.

            Még jó, hogy épp nem menstruálok – gondolta, mert nem szerette, ahogy az alvadt vérdarabkák poshadt szaga megcsapja az orrát, amikor tampont cserél.

            Végül aztán, könnyedén elfeledve mindezt (tekintve, hogy bár szép nő volt, de ostoba és lélektelen, mint a tök) csinosan felöltözött szobaméretű ruhás- és cipősszekrényéből, parfümöt fújt magára. Ennek erős illata megcsípte az orrát, így tüsszentett, a torkából egy testes zöld slájm szakadt ki és landolt a zsebkendőjén, amire még egy nagy darab, sárga taknyot is kifújt (az orra peremén megült fikadarabot pedig akkurátusan letörölgette). A tükörbe nézett elégedetten, és elment randizni a város egyik leggazdagabb férfijával, aki utána ódákat zengett a nő szépséges testéről a barátainak.

(És még az emberek szólnak be nekünk, hát jó poén

– gondolta magában morogva a kisgörény,

de a mese után kényelmesen hátára terült,

és mamája oldalán álomba szenderült.)