Hogy miért ez a cím, majd a végén kiderül.
Egyelőre kezdjük onnan, hogy tavaly írtam egy posztot arról, miért nem mentem ki a SZINre, és hogy egyáltalán, hova süllyedt le 2005-höz képest ez a fasztivál (az elírás tudatos, majd az is kiderül később, miért). Idén sem mentem volna, de egy régi barátom: Déri Zsolt (minden zenét és filmet ismerő nívódíjas kritikus, aki 8 évig dolgozott az est.hu-nál, minőségi műhelyt hozva ott létre, amiért cserébe tavasszal kirúgta a vezetőség -- ez olyan tipikusan magyar, mint a kalotaszegi varrottas) barátja: Rába Géza (akivel a zágrábi U2-koncert felé tartva ismerkedtem meg) szerzett nekem egy hetijegyet, ingyen, köszönet neki érte. Hát, gondoltam, ne vesszen kárba egy kedves ismerős kedves gesztusa, kimegyek, úgyis 5 percre lakom a helyszíntől.
Először csak csütörtökön landoltam, szerdáról úgyis csak az Anima érdekelt volna, bennük élőben még sosem csalódtam, de már láttam őket párszor, így aztán maradtam itthon, és inkább hallgattam Julian Plenti (vagyis Paul Banks, az Interpol frontembere) szólólemezét (Julian Plenti... Is Skycraper), meg az új Arctic Monkeys-albumot, a Humbug-ot. Szódával elmennek, bár ha választanom kell, inkább az előbbi, ami azért szomorú, mert az első két Monkeys-lemez igen jó volt, ez meg olyan érettebb-semmilyen.
Csütörtökön aztán megjött Zsolt is Pestről, nálam héderezett a fesztivál alatt ugyanis, lepakkolt, aztán mi ketten (a barátnőmnek nem volt bérlete, a keresztfiamnak meg nem adtam oda az enyémet :) kisétáltunk a helyszínre és meghallgattuk
-- az Animal Cannibals-tól az Ez itt az-t;
-- a Bítrájsz-tól (azaz Beatrice) semmit, csak láttam a Nagyember Ferót a színpadon, ahogy elsétáltunk a sátor előtt, ahogy azt énekelte, hogy hazudni, lopni csúnya dolog. Sajna, nem mondta, hogy "eszemfaszom megáll", pedig azért megtapsoltam volna, mint élete főművét -- na persze, az (ős)Bikini mellett;
-- végig a Heaven Street Seven-t meg a 30Y-t: mindkettő jó volt, az Y különösen meglepett, nem ismervén ugyanis az életművüket, csak azt a pár horpadtságot, amit a kerrádiók nyomnak, üditő volt hallgatni a zúzósabb dalaikat;
-- utána a Kispálról én elszöktem, mert valahogy sosem érintett meg Lovasi és kartársai (lásd még: Kiscsillag) zenéje, inkább sétálgattam a tömegben, bámultam a sok szépkeblű/fenekű lányt (érdekes, itt több jó nőt láttam, mint a Szigeten, magyar/szegedi lányok, na), aztán ettem egy sajtos lángost, ami vacak volt, de legalább felitta a sört, ami szintén vacak volt, mert csapolt Borsodi, ezért utána már Beck's-et meg Stella-t ittam dobozból, ezek ugyan drágábbak voltak, de legalább sörízük volt. És belehallgattam a Belga nemzeti hiphopjába, ami nagyon funny és találó, akár csak a "Zsolti a béka".
Aztán jött Gabriella Cilmi (szerintem inkább: Cirmi), aki nagyon helyes, bár van kis pocakja, de bájos arca és szép hosszú haja is (na itt vannak az olasz eredet ékes bizonyítékai), és a 16,5 évesen (most ősszel lesz 18 a drága), tavaly tavasszal kiadott albuma is egész jó: kissé Anastacia-s a hangja, és kicsit még rutintalan, és szűkös a repertoárja egyelőre (nyilván, de majd 2 album múlva ez nem így lesz), emiatt aztán olyan három fölé koncertet adott a szellősebb közönség előtt, nem is nyomott ráadást. Mindenesetre ha nem rontja el, ez a kislány még sokra viheti, azonkívül leenném a pocakjáról a barackkompótot.
Utána még benéztem az Evil Nine-ra, ami egy angol breakbeat duó, elég jó remixeik vannak, de kissé hullámzott a zene színvonala, plusz a Crystal Method után elég magasra került az ingerküszöböm ebben a műfajban, szóval otthagytam őket (pontosabban őt, mivel csak egyikük kegyeskedett a színpadra lépni, a másikukat olyan, háttérben vetített videósnittek helyettesítették, amiket már tud a Neo is évek óta), és még épp odaértem a Rolling Stones-dalokat játszó Tirke Honolulu végére, ami nem is volt rossz, bár pár bandatag kissé részegnek tűnt, dehát ilyen ez a szakma, sőt lehet, hogy én is annak tűnhettem.
A pénteket kihagytam egyéb okokból, pedig Szürke Maci (Macy Gray) állítólag jó volt, el is zenélgetett éjfél utánig, ami aztán elég buta dolognak bizonyult a részéről. Nyilván jószándékból és örömszerzésből tette a rajongók felé -- de csak, mert nem ismeri a Szegedi Ostoba Otthonülők Ligája és az Én Sosem Voltam Fiatal és Nem Jártam Zajos Helyekre Nyugdíjasok Szövetsége erőteljes lobbizótevékenységét a helyi politikára.
Mi történt ugyanis?
Nos, ez csak szombaton
(mikor is
-- Nyers-koncert, ami nekem ugyan nem tetszett, de ott gitározik egy volt évfolyamtársunk, a Hegyi Pali, ezért megnéztük;
-- Kiscsillag, lásd fentebb a Kispálnál;
-- Neo, ami nekem bejött, sokadjára is, plusz most teljesen újrakevertek/hangszereltek régebbi dalokat, meg leadtak pár újat, szóval hátha lesz új lemez végre;
-- jött negyed 12-kor a vihar és beálltunk egy fa alá, de persze így is bőrig áztunk, így aztán hazasiettünk, miközben természetesen atomjainkra vert az eső, mindenesetre azóta is csodálkozom, hogy az ömlő zuhatagban hogy bírta ki a cigim az egész hídhosszúságot, nem aludt ki ugyanis, pedig az ingemből utána egy liter vizet tekertem ki itthon, szóval, képzelhetitek, milyen zuhancs volt)
derült ki, amikor arra értünk ki/azt vettük észre, hogy egy csomó koncert elmaradt, egy csomót lerövidítettek, hogy este 11-re befejezzék a nyitott koncerteket, ugyanis balhé lett a pénteki időtúllépésből és hangzavarból, és a lakossági bejelentésekre a városvezetés benyomta a BESZARTAM gombot.
Na ezért lett a SZINből fasztivál.
Az tény, hogy a fesztivál helyszíne: a szegedi belvárosi híd újszegedi hídfője melletti partszakasz központi helyen van, könnyen megközelíthető, tágas, infrastrukturálisan jól ellátott, vagyis alkalmas hely -- de éppen ezért a Belváros közvetlen közelsége, a teljesen nyitott térszerkezet és a Tisza hanghordozó szerepe miatt bizonyosan hangos lehet sokaknak a SZINről hallható zene (nyilván a szabadtéri színpadosoké, a sátras koncertekből kevesebb zaj szüremkedhet ki).
Mint említettem, pár éve már nem vagyok a SZIN feltétlen rajongója, de hadd védjem meg: az előbb említett sokak közé én nem tartozom, mert semmi bajom nincs a koncertekkel, sem a főtéren, a lakásom alatt (most tessék figyelni: volt, hogy hajnal 2-3ig elhúzódó -- na ja, amíg vendég van) zajló sör- és borfesztiválokkal -- annál inkább a baromira hangos, kb. még mindig kétütemű buszok robajával és a hajnalban a SZOTE Klubból a Sing-be (vagy fordítva) tartó majomrészeg tinédzserek ugatásával. (De ezek miatt sem telefonálgattam véresre az ujjam soha a hatóságoknak.)
A SZIN (lényegét tekintve) 4 napos, ennyit 1 évben egyszer ki lehet bírni, a perioikoszoknak (körüllakók) is. Ha mégsem, akkor addig el lehet menni a dorozsmai kiskertbe, avagy venni egy füldugó nevű olcsó, de zseniális találmányt. Sőt, mondok jobbat: le lehet menni a SZIN területére sétálni, filmet nézni, fürdeni, ismerősökkel találkozni, koncerteket hallgatni, ugrálni, netán hallgatni a Tisza-túlpartjáról a zenét, ugyanis ez kiválóan megtehető, ráadásul ingyen. Stb. És ez mind sokkal jobb, mint otthon ülve főzni üstben a gőtenyelves mérget, s várni, hogy az órán nulla óra 1 mp legyen és akkor úgy feljelenteni, bepanaszolni a fesztivált, hogy aztán másnap az bukjon 20 milliót, meg párezer látogatót, akik értesülve a hírekről, nem mentek le a csúszások/rövidítések/törlések miatt.
Ha kritizáltam a SZINt eddig, nem a zaj miatt tettem (nagyvárosban élek, ahol van végre egy fesztivál, ennek örülni kell, akárhány éves is az emberfia), hanem a zenei felhozatal miatt. Nem azért, mert VAN, hanem azért, hogy milyen LEGYEN. És bármilyen is, de legyen, sok évig még -- max. ha finnyogok, nem megyek le, az én bajom. De hogy valakik azért, mert a koncert állítólag hangos (egyebekben elhihetitek nekem, mert ott voltam: nem az), mert egyáltalán létezik és mert egy világhírű, elismert amerikai énekesnő ad PÉNTEK ÉJJEL egy (fél órával hosszabb) örömkoncertet, ezért így befenyíthetik az önkormányzatot, az pedig (pár ezer szavazatért?) besunyít -- hát milyen alantas prosztó, nekem-nem-jó-másoknak-se-legyen-az magyar mentalitás már?
Plusz: ez a szegedi városmarketing? És ha jövőre párezer ember azt mondja, nem jön Szegedre, mert itt még bulizni sem lehet egy utolsót az ősz kezdete előtt? Ahol zanzakoncertek vannak, hogy 11-kor már békésen aludhasson a szegedi citoyen (aki egyebekben sem a sorozatokat nézi a tévében) -- hiszen köztudottan a szegedi embert soha, semmi más nem zavarja, sem a hajnalig nyitva tartó éttermek/kocsmák zaja, sem az onnan kitámolygóké, sem az éjjel fél 12-ig járó villamosoké, sem a hajnali troliké? Csak az a motherfucking SZIN, csak az.
A kár egyelőre óriásinak tűnik és nem tudom, hogy hozható helyre. Talán a felejtés édes madara segít. Talán jövőre még jobb előadók jönnek, akik nagyobb tömeget vonzanak. Talán majd 23.59-kor ki kell kapcsolni a teljes belváros áramellátását, hogy béke és nyugalom legyen.
Nem tudom. De tessék ezt rendbehozni.
Nos, ezért ez a posztcím. Azért, ami történt. És legfőképpen azért, basszus, mert szinte kevesebbet írtam a koncertekről, mint erről a paraszt hozzáállásról, amit Szeged másik legismertebb nyári zenei rendezvénye felé tanúsítottak?
(az egyik a Szabadtéri Játékok -- érdekes, azt miért nem maximálják éjfélben?, hiszen központi helyen van a Dóm téren, elég hangos, és idén júliusban adódott, hogy hajnal egykor fejeztek be egy előadást a sok esőszünet miatt)
A SZIN zeneileg eddig is a legkevésbé volt az élen a nemzetközinek nevezhető magyarországi zenei fesztiválok között. És mostmár nem csak zeneileg nincs ott.
Momentán sehogyan sincs.
Nekrológ, már megint. Gyűlöletes műfaj.
Biztos voltam benne, hogy meggyógyul. Hogy ez a magas, erős ember amolyan Ötvös Csöpisen ad egy nagy fülest a betegségnek, az meg hanyatt-homlok elszelel még a közeléből is. Sajnos, nem így lett. Meghalt Bujtor (Frenreisz) István, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, hatszoros magyar vitorlásbajnok, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetettje. Latinovits Zoltán féltestvére, Gundel Károly unokája.
Patkánykodások