Meghalt Cseh Tamás. A piás-cigis Indián, aki a gitárjával már 20 évvel hamarabb rendszert váltott, mint ahogy a politika ezt véghezvitte. Bereményi Géza elméjének megzenésített párja. Vajon hány, most ötvenes-hatvanas családanya sírta el magát a hír hallatán, mert ez a trubadúr ott mocorgott a combjaik között annak idején valami egyetemista dzsemborin? Úgy hiszem, sok. Sok fehér baba.
Kétszer voltam koncertjén. 89-ben, amikor Szegeden a Károlyi kollégiumban adott telttermes műsort, Novák Jánossal, Márta Istvánnal, a korábbi dalaiból. És 90-ben, amikor az Új Dalok lemezzel tette ugyanezt a JATE Klubban.
Ő a rendszerváltás előtti évtizedek ikonja. Akkor értették igazán, és akkor volt érthető igazán. Szerették 90 után is, persze. De a demokrácia mindent kimondhatósága őt is patinába tette, mint Hofit: azt, amit mondott, már bárki mondhatta. A selyempapírba csomagolt lényeg összegyűrődött. Mindkettejüket az a szólásszabadág söpörte a polc tetejéről az aljára, mely édes szabadságra mindig is vágytak.
Talán sokan csak a Csinibabából ismerik, ahol volt egy epizódszerepe. Talán még úgysem. De talán a tinédzserek szülei újra felteszik a bakeliten a Levél nővéremnek-et, vagy a Frontátvonulást (Vizi, Ecsédy, Antoine, Desiré, halljátok? - végleg hazaért a kölykötök), és a fiaik gitározzák el Tamás dalait táborokban, ahol úgy hallgatják azt csillogó szemű, kívánatos lányok, ahogy 30 éve az ő anyáik.
Hogyan emlékezhetnék rá méltóbban, mint hogy rágyújtok, kinyitok egy sört és hallgatom a dalait?
Ahogy ő élt, annak alapján nem hittem, hogy eddig él. Ő viszont tovább fog élni, mint ahogy hitte. És ez jó.
Még akkor is, ha egy istenáldotta/verte zsenivel lettünk szegényebbek.
...Most mi vagyunk a te csönded, Tamás.
https://www.youtube.com/watch?v=IvBVXXwRkzI
http://quart.hu/cikk.php?id=1801
http://quart.hu/cikk.php?id=4010
http://www.cseh-tamás.hu
Patkánykodások