Hadd fogalmazzak egyszerűen: a Prodigy kurva jó volt.
Aztán jó pár év szünet után megjelent a Baby’s Got a Temper so-so EP, majd az Always Outnumbered.. album, ami (mérce nélkül, avagy azzal is) eléggé középszerűre sikeredett, a Spitfire-t leszámítva.
Az első biztató jel (számomra legalábbis) az volt, amikor 2006-ban megjelent a Black To Mine sorozatban Liam Howlett (aki mindig is a zenekar esze volt, lássuk be) remix-albuma Liam Prodigy néven, amin az első dal egy saját, igazi zúzós, Prodigy-riffes dal volt, a Wake the Fuck Up. Gondoltam, még pár ilyen dal és rendben is leszünk.
2008 végén aztán kiadtak egy 8 dalos promo-anyagot, szintén Invaders Must Die címen. (Pár dal ebből felkerült az új lemezre, néhány nem - pl. a Mescalin -, a többi meg többé-kevésbé átkevert verziókban.) Nem feltétlenül volt izgalmas, úgy gondoltam, a lemez jobb lesz ennél.
Így is lett. No persze, nem úgy, hogy odarakom a fejem a tőkére miatta. Nincs rajta olyan vezérnóta, mint egy Jericho, vagy egy Smack My Bitch Up. Nem is egy súlycsoport a 90-es évekbeli önmagukkal, de ezt nem is kell elvárni. Az viszont tény, hogy izgalmasabb cucc, mint a múltkori. Sokszor meg kell és érdemes is hallgatni. Érződik, hogy sokkal keményebb és tudatosabb koncept eredménye, mint a 2004-es -- ezek a dalok mocsok jól szólnak majd a koncerteken. Vannak ráadásul a lemezen egészen kiváló dalok (pl. Omen, Thunder, Run With the Wolves) is, szóval a Prodigy végre újra magasabbra tette önmaga mércéjét.
Tracklist:
1) Invaders Must Die
2) Omen
3) Thunder
4) Colours
5) Take Me To the Hospital
6) Warriors' Dance
7) Run With the Wolves
8) Omen Reprise
9) World's On Fire
10) Piranha
11) Stand Up
https://www.youtube.com/watch?v=eJeKtO8GOZE
Patkánykodások