DENEVÉREK
(1990)
1. szín
(egy falu határában a mezőn két, 10 év körüli fiú üldögél)
Fiú1: Tegnap apámat agyonverték a földesúr szolgái.
Fiú2: Hogy az enyémet miért nem tudják… No, és miért tették?
F1: A földesúr megkívánta az anyámat. Az apám meg akarta védeni őt. Erre agyonverték.
F2: És anyád? Ő nem kívánta meg a földesurat?
F1: Ne gúnyolódj! Azt mondta: ezt a szégyent nem éli túl… (sóhajt, mert látja, együttérzés nélkül marad) …Miért mondtad, hogy bezzeg a te apádat nem tudják agyonverni?
F2: Mert olyan erős, tudod.
F1: (bután néz) Olyan erős?
F2: Persze, nem is biztos, hogy ő az apám. Lehet, hogy annak idején az én anyám megkívánta a földesurat. Lehet, hogy én a földesúr fia vagyok. Ezt mindenképpen számításba kell venni. Hát úgy beszélj velem.
F1: (feláll, játékosan meghajol) Igenis, méltóságos uram.
F2: Jól van, fiam. Kapsz egy kopejkát, amiért ilyen ügyesen bólogatsz. (keresgél a zsebében) Ejnye, hát most épp nincs nálam pénz. Sebaj, fiam, amit én megígérek, azt meg is tartom. Meg fogod kapni a kopeket.
F1: (ledöccen a másik mellé) Jó veled játszani. Eltereled a szomorúságom. És sok érdekeset tudsz mondani.
F2: Na látod. Mondtam, hogy velem barátkozz, ne azzal a hülye Koljával.
F1: Igen, igen. Kolja egyébként is buta, te pedig olyan okosan viselkedsz.
F2: Azért viselkedek okosan, mert valóban az vagyok. Szeretném, ha ezt tudnád.
F1: Igen, ezt szó szerint meg fogom jegyezni. (kis csönd) Te szoktál álmodozni?
F2: Miről?
F1: Hát… például, hogy találsz egy egész rubelt az utcán, és akkor tudsz magadnak venni egy csomó cukrot. Jó lenne, mi?
F2: (szárazon) Ez egy ostoba álom.
F1: Ostoba?
F2: Igen, az. Nézd, Igor. Nem ragadhatunk le olyan földi dolgoknál, mint a cukor, vagy az egyrubeles. Magasabbra, többre kell annál törnünk.
F1: (lelkendezve) Ó, be szépen mondtad!
F2: No látod. Én például tegnapelőtt becsaptam Suskin tanítót.
F1: (döbbenten) A tanító urat?
F2: Elhatároztam, hogy egyszer jó alaposan becsapom. Látod, Igor? Nem álmodozni kell, hanem határozottan eltervezni és végre is hajtani.
F1: És … hogyan csaptad be?
F2: Mondtam neki, hogy azért nincs kész a leckém, mert apám megvert, és így nem tudtam tanulni. Pedig igazából azért nem volt kész, mert Mása Volkovát lestem a patakban, amikor fürdött.
F1: Ó… de hát azt nem szabad!
F2: Dehogynem, Igruska. Dehogynem. (elmélázik)
F1: És… elhitte a tanár úr?
F2: Mi? … Ja, igen. De meg kellett mutatnom az ülepemet, hogy ott van-e a szíj nyoma.
F1: De hiszen apád nem is vert meg tegnapelőtt! Akkor hogyan csaptad be Suskint?
F2: De buta vagy te, Igruska. A tanító úr épp olyan részeges disznó, mint az apám. Tanítás előtt piros krétával csíkokat húztam a seggemre. Suskin olyan részeg volt, hogy azt hitte, ezek a szíj nyomai.
F1: (döbbenten) A tanító úr … iszik?
F2: Hát persze. Itt mindenki iszik. Csak ezt még nem vette észre senki, mert mindenki részeg.
F1: Ebből is látszik, hogy te milyen okos vagy! Te egyből észrevetted!
F2: (lassan) Igen, Igor. Azt hiszem, tényleg nagyon okos vagyok.
F1: Nekem mennem kellene. Még nem tanultam meg holnapra a leckét.
F2: Minek az? Ha nem teszed, az sem baj. Majd hazudd azt, hogy megvert az anyád. És egyébként is (felnevet) van még piros krétám.
F1: Nézd, én nagyon jó barátod vagyok, de nem akarom, hogy becsíkozd a seggem. Inkább hazamegyek (felállni készül)
F2: (élesen) Ha elmégy, nem vagy a barátom többé. Érted?
F1 (marad, alázatosan) Hát, ahogy akarod. Éppen maradhatok is.
F2: Remek. Most cárosdit fogunk játszani.
F1: Azt hogy kell?
F2: (feláll) Én leszek a cár. Te jössz, megállsz, meghajolsz, letérdelsz, és azt mondod: jó egészséget, felséges uram. Érted?
F1: (feláll) Értem. (hátrál valamennyit)
F2: Na, akkor gyere.
F1: (teszi, amit kell) Jó egészséget, felséges uram!
F2: (fölényesen) Na, mi van, paraszt?
F1: Most mit mondjak?
F2: Mondd azt: semmi köze hozzá, fenséges uram.
F1: Semmi köze hozzá, fenséges uram.
F2: (pofon vágja) Nesze, te büdös paraszt! Hát hogy beszélsz a cároddal? Azt akarod, hogy kivégeztesselek?
F1: (az ütéstől felbukik, a földön ülve tapogatja az arcát) Ez fájt.
F2: Ugyan, Igruska. Ez csak játék.
F1: (felugrik) Akkor most hadd legyek én a cár. Én még sosem voltam cár.
F2: Azt nem lehet, Igruska. Egy nap csak egy valaki lehet cár.
F1: És holnap? Holnap ugye lehetek? Mondd, hogy lehetek!
F2: Igen, azt hiszem, holnap már te is lehetsz.
F1: Ó ez olyan, mint egy álom! Holnap te fogod nekem mondani, hogy jó egészséget, felséges uram!
F2: Én ugyan nem.
F1: Miért nem? Hiszen én is mondtam neked.
F2: Jó, jó, de én holnap nem érek rá. Hanem tudod mit? Megengedem, hogy holnap Koljával játssz. Ő biztosan szívesen letérdel neked. (kuncog) Rendben?
F1: Ó, köszönöm! (lelkesen) Te olyan, de olyan jó barát vagy!
F2: Nézd, Igor, a barátság többet ér, mint a legfényesebben csillogó rubel.
F1: (rajongással) Azon csodálkozom, hogy nincs már most karnyi hosszú ősz szakállad, olyan bölcseket mondasz! (F2 öntelten mosolyog. F1 kinéz jobbra) Te, nem anyád az ott, aki azt a két nagy vizesvödröt cipeli a vállán?
F2: (kinéz ő is) Az? Lehet. Miért?
F1: Szaladjunk oda és segítsünk neki.
F2: (közönyösen) Minek?
F1: Hogyhogy minek? Nehéz neki. Biztos örülni fog, ha segítünk.
F2: (élesen felcsattan) Nem megyünk sehová!
F1: (meglepve) De miért?
F2: Igruska, felelj őszintén. Te anyádnak tekintenéd azt a nőt, aki önként összefeküdt a földesúrral?
F1: De hát erről szó sem volt. Azt csak úgy mondtad.
F2: Nézd, Igruska. Bevallom neked: én tényleg a földesúr fia vagyok.
F1: Én ezt nem tudom elhinni.
F2: (vésztjóslóan) Szóval én hazudok?
F1: (ijedten) Én ezt nem mondtam…
F2: (meredten néz F1 szemébe) Igruska, Igruska. Hát nem szeretsz engem? Hát miért hazudnék én neked? Hiszen mi vagyunk a legjobb barátok a világon. Hidd el, hogy a földesúr fia vagyok. Ismered azt, aki apámnak mondja magát. Nem is hasonlít rám.
F1: (lassan) Igen. Ha te mondod, biztosan úgy van.
F2: De kérlek téged, Igruska, ezt ne mondd el senkinek. (fenyegetően) Nyomatékosan kérlek, érted?
F1: Hogyne... Te vagy a legjobb barátom. …És egyébként is, most látom csak! Az a nő nem is a te anyád! Igen, igen! Most már biztos, hogy összetévesztettem valakivel. Ne haragudj, kérlek.
F2: Rendben. De máskor ne tévedj, jó? Kellemetlen helyzetbe hozol. Ígérd meg.
F1: Megígérem.
F2: Térdelj le és úgy ígérd meg.
F1: Nem elég, ha…
F2: (közbekiált) Térdelj le!
F1: (engedelmeskedik) És most?
F2: Mondd utánam: „Ígérem, hogy soha nem mondom el, hogy te a földesúr fia vagy.”
F1: Ígérem, hogy nem mondom el senkinek, hogy a földesúr fia vagyok.
F2: Nem te, ökör. Én.
F1: Ja, ne haragudj! Látod, milyen buta vagyok. Ígérem, ígérem! (felugrik) Ó, hogy szeretek melletted lenni! Tőled olyan sok jót tanulhatok, hisz te olyan okos vagy! Te vagy a tanítóm, a mesterem! Olyan boldog vagyok! (megöleli)
F2: (gyengéden ellöki) Jól van, Igor. De cserébe szeretnék kérni valamit.
F1: (lelkesen) Ó bármit, barátom! Szívesen teljesítem. Kérj bármit. Bármit!
F2: Ismered Pjotr Miskint, ugye?
F1: Hát persze. A barátom. (mentegetőzve) Persze, nem olyan jó, mint te. De miért?
F2: Miskin haragszik rám. Azt terjeszti, hogy én loptam el az öreg Ivanov pénzét. Pedig ez nem igaz. Te is tudod. Ugye?
F1: Én (nyel egyet) nem akarlak megbántani, de Ivanov téged látott elrohanni aznap alkonyatkor a kert alján.
F2: (dühösen) Hazugság! Tudod, hogy Miskin is akkora, mint én. Különben is: te az iszákos hülye Ivanovnak hiszel, vagy a legjobb barátodnak?
F1: Én…
F2: Na látod. Nézd, Igruska. Te már többször bizonyítottad, hogy remek barát vagy. Igazi nemes lélek. Egy hős.
F1: Én? Hős?
F2: Persze. Ezért lenne egy titkos kérésem. (bizalmaskodva vállon fogja) Ha Miskin beszélne valamit rólam neked, gyere azonnal hozzám és mondd el. Jó?
F1: De miért?
F2: Nézd, lehet, hogy ártani akar nekem. És akkor hosszú ideig nem találkozhatnék veled. (gúnyosan) És azt nem bírnám ki. Te vagy a legjobb barátom.
F1: (nem veszi észre) Hát… végül is, megtehetem.
F2: Köszönöm. Tudod, egységben az erő. Ez egy érdekszövetség.
F1: (lelkesen) Érdekszövetség… Micsoda szavakat használsz, barátom! (megöleli)
(Hirtelen sötét lesz, fények villóznak, majd visszaáll az eredeti kép. A változás csak annyi, hogy F2 jellegzetes bajszot visel)
F1: (remegve) Mi volt ez?
F2: (elengedi F1-t, merően az arcába néz. Hátratett kézzel sétálni kezd. Hirtelen megfordul és ráordít) Te meg ki vagy?
F1: (meglepve) No de…
F2: Mindegy, nem érdekes. Hanem tudod-e, hogy én ki vagyok?
F1: A barátom, Joszif Visszarionovics Dzsugasvili.
F2: Egy frászt, barátocskám. Én vagyok Sztálin.
F1: Mi vagy te?
F2: Ne tegezzél, hékás. Én vagyok Sztálin, a szocializmus alapköve, egyben oszlopa, valamint védőfödele is.
F1: (teljesen értetlenül) Mi az, hogy szocializmus? Joszif, miért viselkedsz ilyen furcsán?
F2: Te nem tudod, mi az a szocializmus? Na persze, egy ekkora paraszt honnan is tudná? Kizárt, hogy olvastad a Sztálin-összest, amikor még én sem. És én viselkedek furcsán? Te vagy gyanús, barátocskám! Van igazolványod egyáltalán?
F1: Nekem nincs, de… (erőltetett vidámsággal) … gyere, játsszunk inkább cárosat, jó?
F2: (ráordít) Cárosat? Észnél vagy te?! A cárt elsöpörtük, legyőztük. Mi van barátocskám, nem vagy te véletlenül imperialista kém? He?
F1: Joszif. Én főlek tőled.
F2: Tőlem nem kell félni. Sztálin elvtárs szigorú, de igazságos. És ne hívj engem Joszifnak. Az én nevem Sztálin, érted?
F1: (erőltetetten felnevet) Jaj, micsoda jó figura vagy te, Joszif! Hiszen most is játszol! Még egy műbajuszt is ragasztottál az orrod alá! De jó! Ezt szeretem benned, hogy mindig kitalálsz valami vicceset!
F2: (ráüvölt) Ez nem vicc! Hát nem érted, te ostoba paraszt, hogy ez véresen komoly dolog?
F1: (már-már sírva) De mi bajod van, Joszif? Miért mondod nekem, hogy ostoba paraszt?
F2: Mert az vagy! Hát nem tudod felfogni, hogy itt most az ország fellendítéséről és a kommunizmus győzelméről van szó? Gyanús vagy te nekem!
F1: (kifelé húzódik) Én most hazamegyek, Joszif.
F2: (megragadja) Nem mégy sehová! Itt maradsz! Ha elmégy, bebizonyítod, hogy mensevik vagy!
F1: Mi vagyok én?
F2: Te tényleg ennyire hülye vagy?
F1: Joszif, én…
F2: Mondom, hogy a nevem Sztálin elvtárs! És az apádé?
F1: (beletörődve) Apám Mihail Ivanovics Petrov, földművelő volt. De ezt te is tudod.
F2: Sosem hallottam ezt a nevet!
F1: Joszif ! Hogy mondhatsz ilyet!
F2: Mert ez az igazság! (rikácsolva) Még sosem hallottam! Nem! …Na és apád tagja volt a szövetkezetnek?
F1: Miféle szövetkezetnek?
F2: Ne viccelj. A kolhoznak.
F1: Ő nem volt tagja semminek sem.
F2: Nem akart belépni?
F1: (nem ért semmit) De hová?
F2: Szóval apád egy büdös kulák volt!
F1: Nem beszélhetsz így apámról!
F2: Dehogynem, barátocskám. Én mindent megtehetek. Lehet, hogy kulák volt. Vagy esetleg még fehérgárdista is valamikor. Sőt, talán imperialista spion! De lesz majd gondom rátok, barátocskám, attól te ne félj! Itt az lesz, amit a kommunizmus ügye megkíván!
F1: (sírva fakad) Joszif! Mi van veled?
F2: Ne bőgj! Ezzel is csak azt bizonyítod, hogy kapitalista bérenc vagy!
F1: Én elmegyek! (próbál szabadulni)
F2: Nem mégy sehova! Te fasiszta!
F1: Gyűlöllek, Joszif, gyűlöllek!
F2: (rázza) Nem baj, te szemét! Úgysem menekülhet az állam ellensége!
F1: Szarok az álladra!
F2: (felhördül) Te! (leüti, F1 a földre zuhan)
2. szín
(teljes sötétség támad, csak egy spotreflektor marad égve, ami kíséri fényével a hátratett kézzel sétáló F2-t)
F2: (átszellemülten, skandálva) Csupa áruló, kém, spion veszi körül Sztálin elvtársat. Nagyon óvatosnak kell lennie. Éberség és szigorúság. Ez a jelszava. A kommunizmus ügye megengedi a szigorú fellépést az újabb és újabb felforgató elemek ellen. Pedig mennyit félretetetett már az útból. Lenin, Kirov, Buharin, Kamenyev, Zinovjev, Trockij. Ostobák voltak. Azt hitték, Sztálin elvtárs buta. Hogy nem veszi észre, mennyire aljasak. Hát megkapták Sztálin elvtárstól. Ki előbb, ki utóbb. És a jövőben is meg fogják kapni. Sztálin elvtárs virágoztatta fel a Szovjetuniót. Sztálin elvtárs a világ leghatalmasabb és legerősebb államát hozta létre. A szovjet nép az első a világon mindenben. És Sztálin elvtárs is az első. Jóságban, szeretetben, igazságosságban. Ő a nép atyja. Mi lesz a birodalommal, ha ő meghal?
(Hirtelen teljes fény támad, s megjelenik egy vándorruhás idegen)
OR: Hé, fiam! Oroszlánszívű Richárd vagyok. Melyik út megyen itt Nottinghambe?
F2: (felnéz, ráripakodik) Mit zavarsz? Nem látod, hogy gondolkodom?
OR: (meglepődve) Eltévedtem. Közel van ide Nottingham?
F2: Az micsoda?
OR: Kisfiam, nincs időm játszani. Mondd meg, hol kaphatok szállást és ételt.
F2: Hogy beszélsz velem, te paraszt? Nem tudod, hogy ki vagyok?
OR: Nézd fiacskám, én is kivagyok. Hosszú utat tettem meg.
F2: Világos. Csavarogsz. Elszöktél a kolhoztól és koldulsz. Kötélen végzed, gazember.
OR: Na ide figyelj, kisfiam. Beszélj velem illedelmesen, vagy szájon váglak. Elvégre mégis csak én vagyok a király.
F2: Ma mindenki meg van őrülve. Az egyik cárnak hiszi magát, a másik királynak. Na, csak jöjjön még pár herceg, gróf, meg császár, és akkor végre elkapom az egész elmebeteg bandát, és úgy megrázom, hogy belekékülnek! Te gazember! Itt semmiféle király nincsen. Itt szocializmus van. Hát ezt sem tudod? Elittad az eszedet? De majd én megtanítalak a tisztességre!
OR: (félre) Én álmodom. Itt egy taknyos gyerek, aki sérteget. És én nem vágom szájon. De nem tehetem. Mit mondana az utókor? Az igazságos Richárd, aki verte a népet? Ezt nem engedhetem meg magamnak. Meg különben is, a fickó elmebeteg, ez világos. Úgyhogy megpróbálom szépen. (hangosan) Fiam, igazad van.
F2: (önelégülten) Hát persze. Sztálin elvtársnak mindig igaza van.
OR: (szétnéz) Ki az a … Starlin?
F2: Én, te paraszt.
OR: (csikorogva) Értem. Mondd, hol kaphatnék útbaigazítást Nottingham felé?
F2: Majd mindjárt útbaigazítalak én! Te be akarod csapni Sztálin elvtársat. Csakhogy Sztálin elvtárs nem ostoba ember. Olyan nincs is, hogy Nottingham. Ez biztos valami imperialista jelszó. Csakhogy, barátocskám, ezt itt senki sem hallja. Úgyhogy add meg magad és valld be, honnan jöttél, kik a megbízóid. Csak ez segíthet rajtad. A töredelmes beismerés. Sztálin elvtárs szigorú, de igazságos.
OR: (félre) Én megőrültem. Az útjelző mutatta, hogy Nottingham közelében vagyok. De egyszer csak nagy dörgés, villámlás, Nottingham eltűnt, én meg hirtelen itt állok egy elmebeteg suhanccal, aki még csak nem is hallott a városról. Itt valami nagy baj van. (hangosan) Ha nem akarsz segíteni, legalább szólj apádnak.
F2: (merengve) Nincsen apám, se anyám.
OR: Szóval árva vagy. Ez sok mindent megmagyaráz.
F2: Én ezt nem mondtam. De nem méltók arra, hogy a szüleimnek nevezzem őket. Számomra meghaltak.
OR: És akkor miből élsz? Ki tart el?
F2: (önelégülten) A nép szeretete.
OR: Ez szép. (félre) Micsoda beképzelt hólyag. Csak egyszer jussak vissza Nottinghambe, komolyan mondom, lefejeztetem ezt az idiótát.
F2: Csak hangosan, barátocskám, ne motyogj. Sztálin elvtárs előtt nem szabad titkolózni, Sztálin elvtárs szereti, ha megmondják neki az igazat. Hiszen ő sem hazudik.
OR: Mondd, nem szólnál akkor bárkinek?
F2: Nem lehet.
OR: Miért?
F2: Mindenki a kolhozban dolgozik.
OR: Hol?
F2: Művelik a földet.
OR: (látszik, nem érti) Ez remek, de én éhes és fáradt vagyok.
F2: Aki nem dolgozik, az ne is egyék, barátocskám. De egyébként is, mit szóljon akkor Sztálin elvtárs? Állandóan virraszt, még enni sincs ideje, csak inni. Állandóan azon munkálkodik, hogy a nép jól és békében éljen.
OR: Ez nem igaz. Én megőrülök.
(hirtelen megjelenik egy újabb fiú, sötét félreválasztott haja és jellegzetes bajusza van)
F2: (ijedten) Miskin! Mit keresel itt?
Fiú3: Igor mondta, hogy nem tetszik neked a pofám. Hát tessék. Mit akarsz?
F2: (rémülten) Ez nem igaz, én semmi ilyet nem mondtam. Igor hazudott.
F3: Meg azt is mondta, hogy azzal bíztad meg: kémkedjen utánam. Ejnye, Joszif, hát szabad ezt?
F2: A kis szemét. Hol van most?
F3: Ne érdekeljen az téged. A védelmem alatt áll, érted? (Richárd felé int) Egyébként ki ez?
F2: Egy elmebeteg. Valamit keres, ami nincs is. Valami Nottinghamet.
F3: Az valami láger?
OR: Elég! Itt mindenki megtébolyodott? Hát ilyen országom van nekem? Az egyik kolhozokról beszél, meg valami Starlin elvtársról, aki mellesleg ő, a másik lágerekről, amiről nem is tudom, hogy micsoda… Mikor ébredek már fel?
F2: Te Miskin, ez a fickó nagyon gyanús.
F3: Szólíts nyugodtan Adolfnak.
F2: Mióta vagy te Adolf?
F3: Amióta te Sztálin elvtárs.
F2: (Richárd felé int) Szimplán elmebeteg.
F3: Ez nyilvánvaló. Láger vagy gulág?
F2: Dobjunk fel egy rubelt.
F3: Inkább egy márkát.
OR: Meghalok a szomjúságtól, éhségtől, fáradtságtól, ezek pedig mindenféle marhaságot habringyálnak itt össze nekem. Az emberek a saját királyukkal ilyen pofátlanok.
F2: Ez a mániája. Valami királynak hiszi magát.
F3: (Richárdhoz) Aztán hol vagy király?
OR: Angliában.
F3: És hogy hívnak?
OR: Richárd, az oroszlánszívű.
F3: Érdekes. Angliában most György a király. Ki ez? Egy trónbitorló? Ilyen névvel még zsidó is lehet.
OR: Az egyik
F2: (megragadja a karját) Nem mégy sehová. A szövetségesem vagy.
F3: Hé, hé. Ő az enyém. Kivégeztetem mint kollaboránst.
F2: Tűnés, Adolfkám.
F3: Joszif, nem tudom, mit képzelsz.
OR: (kitépi magát, felüvölt) Na, ide figyeljetek, kis hülyék! Elég volt a gyereknapból! Végighallgattam ezt a locsogást mindenféle baromságokról, és lehet, hogy én sem vagyok egészen normális, de hogy ti olyan hülyék vagytok, mint a föld, ez teljesen nyilvánvaló. És ha közelebb jöttök, akkor köpök rá, mit mond az utókor, és egyenként pépesre verem a fejeteket egy bunkóval!
F3: Te bunkó.
F2: (F3-nak) Kötél vagy golyó, te golyhó?
F3: Dobjunk fel egy márkát.
F2: Inkább egy rubelt.
OR: Mire várok én? Sehol egy krónikaíró! Rohaaam!
(Megindul a fiúk felé, de hirtelen koromsötét lesz. Dörrenések, villózások, majd világos lesz. Jobbról egy kerek kisasztal, két székkel. Balra három karosszék egymás mellett. A két fiúból immár felnőtt Sztálin és Hitler, Richárdból Churchill lett. Újra megjelenik Igor, de most már mint a felnőtt Rákosi Mátyás. A földön borosüvegek szétszórva. Sztálin a jobb szélső karosszékben ül, borozgat. Rákosi a saját műveit olvasva motyog a háttérben, néha belerúg a borosüvegekbe. Churchill és Hitler a kis asztalkánál kártyázik. Churchill szivarozik és whisky-t vedel.)
Patkánykodások