Ha Mohamed (a U2) nem megy a hegyhez (Magyarországra)...

1993-ban lecsúsztam az eddigi első és egyetlen magyarországi koncertjükről, s mivel a kedvenc együttesem azóta sem tolja ide a képét, gondoltam, akkor menjen most már a hegy. Vagyis mentem, pontosabban utaztam, oda-vissza 27 óra alatt 1000 km-t Szegedtől Budapesten át Zágrábig vonattal és busszal, és utána egy napig csak bámultam ki a fejemből a a fáradtságtól és az élménytől, na de ugyan. És bár ez még kevés a szenttéavatáshoz, de egy jó koncerthez épp elég.

Az út gyorsan telt, jó társaság: kerfiam és a kedvese, meg pár kiváló arc a buszon, 2 deci Kalinka, meg egy féldekás Jager, miegyéb. Fél ötre már a stadionban voltunk, és bár tudható volt, hogy a U2 megint kitalált valami állat dizájnt, aminek révén 360 fokos szögből mindenhonnan látható a színpad, de előzetesen nem nézvén róla képeket, azért ettől a kétgyűrűs, óriáspókkkal keresztezett ufótól kimeredt a szemem. Hátas a hatástól.

Koncert előtt:

A pókot egy belső körgyűrű veszi körül, ezen belül álltunk mi (ide csak kb. 3000 embert engedtek be), azon túl pedig a további állóhelyek és az ülőhelyek vannak - meg is teltek, saccra úgy legalább 60 ezer embert mondanék. A körgyűrűre két, mozgatható fémpallón jutottak el a zenészek, így aztán néha Bono vagy Edge ott sétált el a fejem felett, mert mi éppen középen álltunk, kb. 2-3 méterre a mesterektől. Ez volt az előnye, a hátrány pedig az, hogy így csak a pókot és a (méhkaptárszerűen kinyitható és mozgatható, mintegy 7-8 méteres) kivetítő elejét láttuk az összképből. Így aztán olyan képet nem tudtam készíteni, amin az egész jól kivehető, de a netről leszedtem egyet, a barcelonai koncertről, íme:

Jó műsor volt (sőt az előzenekarok: a The Hours és a Snow Patrol is igazán kitettek magukért), az új dalok mellett válogattak a korábbi albumokról (kivéve az első kettőt és a Pop-ot, meg a Passangers-albumot), mi meg cserébe ordítottunk, énekeltük a dalokat, rajongtunk, denszeltünk az I'll Go Crazy... technoverziójára, fájt a fülünk-lábunk az ugrálástól és a hangerőtől, 20 kunába kerülő, de gyöngyfinom Tuborgot ittunk, és elénekeltük Edge-nek a Happy Birthday-t. Egy-két dalnak ugyan kissé eltolták a hangszerelését, Bono pedig helyenként már nem tudott kiénekelni olyan magas hangokat, mint régen, de mindez nem volt annyira lényeges.

Mert jó volt és végre ott lehettünk. És ott akarunk lenni, legalább egyszer még.

Szóval most már Mohameden a sor.

https://www.youtube.com/watch?v=ZHSVtQNbrQQ

https://www.youtube.com/watch?v=xM9z6J3ke0A (ez a dublini koncertből van, de jobb minőségű, és Zágrábban is így szólt)

Setlist:

Breathe, No Line On The Horizon, Get On Your Boots, Magnificent, Beautiful Day, Elevation, One - Unchained Melody, Until The End Of The World, Stay (Faraway, So Close), Unknown Caller, The Unforgettable Fire, City of Blinding Lights, Vertigo, I’ll Go Crazy If I Don’t Go Crazy Tonight (Remix), Sunday Bloody Sunday, Pride (In The Name Of Love), MLK, Walk On, Where the Streets Have No Name, Happy Birthday (For Edge), Ultraviolet (Light My Way), With or Without You, Moment of Surrender