A Cure legújabb és régen várt stúdióalbumának sokszori meghallgatása után egy latin közmondás jutott eszembe: parturiunt montes, nascetur ridiculus mus, vagyis vajúdnak a hegyek és kisegér születik. Rém kellemetlen az egyik legkedvencebb együttesem albumáról ezt írni, de sajnos muszáj.
Az 1989-es Disintegration (a Cure szerintem legjobb lemeze) óta most döccentek másodjára nagyot. Ha nem számítom a Mixed Up albumot, a Wish és a Bloodflowers nagyon jó, a Cure pedig jó album. De a Wild Mood Swings albumukkal (kivéve a Want c. kiváló dalt, meg a Jupiter Crash-t) nem tudtam azóta sem kibékülni, és a mostanival sem tudok.
Pedig az első dal (Underneath the Stars) olyan lett, amilyen hangzást én vártam tőlük végig az új albumon: komoly, mély, depresszív, sötét, megragadó tónusok. Mintha a Disintegration-ről maradt volna le, csak így tovább, zászlólengetés a mesternek. Az Only One (az album második dala) még jó is, igaz, Friday I'm In Love-utóérzés, finom kis In Between Days-beütéssel, de slágernek nem rossz, nyilván annak is íródott -- ámbár teljesen elüt az első nótától.
Nos, akkor merre tovább? Netán (kisebbik rosszként) felváltva lesznek ilyen és olyan nóták is? Hát nem, pedig akkor ez egy jó album lett volna még így is, ha ez a színvonal marad. De nem. Oh no.
Sajnos, inkább azt kezdtem érezni, hogy Robika baromira Top 10-dalokat akart írni (ld. pl. Sleep When I'm Dead), csakhogy ez nagyon nem sikerült. Azért még van két dal, amik vonulata (ha már nem az Underneath-hangzás és érzés kerekedett felül) megmenthetné a lemezt (ha a többi is így szólna): a Reasons Why és a Hungry Ghost, amik dallamosan depresszív songok. De ezek is csak szétszórva az albumon, belesüppedve a maradékba.
Ami nem más, mint szagtalan, színtelen POP, affektált fejhangú énekléssel. Spirit nincs bennük, csak a fület karistolják. Komolyan: rossz.
Szomorú, de a sokadik hallgatás után sem tudnék több dalcímet vagy dallamot felidézni erről a lemezről fejből. Ráadásul: én a Club America óta nem utáltam Cure-dalt egyet sem. Hát mostmár itt az újabb: a Freakshow. Idióta, dallamtalan semmi - és ez kijött kislemezen is, mon dieu.California
Kár volt ezt 4 évig csiszolni: nem lett neolit az a szakóca, maradt életlen és tompa. Remélem, az új turnén nem ezt az albumot nyomják gerincként a koncerteken, csak erősen szelektálnak belőle.
Mert aki képes hegy lenni (már pedig Robert Smith igen), az lavinát és kőgörgeteget szüljön, ne egeret, ha kérhetem.
http://allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=10:azfrxztkldae
https://www.youtube.com/watch?v=7m2_ohAWk6g
Patkánykodások