Az epres bukósisak
Egy nap aranyat találnak a város határában. Mindenki ás(kálód)ni kezd. A seriff is talál aranyat egy ékszerboltban, majd meglepő módon szerelmes lesz egy kajütablakba. Ezután főbelöv(ell)i Slitzet, majd elmenekül a zsákmánnyal, ami itt két kiló disznósajtot jelent.
A városba érkezik Wallace, a Jó, aki 64 éves öregasszonyokat fogdosott össze és eladta őket egy medvetáncoltatónak. Rátalál a haldokló Slitzre, aki bosszúból elárulja, hogy a seriff nem is az igazi aranyat vitte el, az csak egy aranyozott mazsolás kuglóf volt. “Az igazi arany...” -- de mielőtt elárulhatná a kincs pontos helyét, Wallace taktikai okokból belefojtja egy kondér pörköltbe.
Közben a seriff rájön, hogy ő valójában csak egy aranyozott kirgiz--sumer zsebszótárat lopott el, ezért bosszút és vizet forral, hogy megkopassza a szomszéd város bankját. Ekkor érkezik Wallace, akinek a lova megdöglött, mert valaki lelopta a lábáról a neccharisnyát. (Szerencse, hogy a lóéról nem.) A seriff rájön, Wallace nem tudja, hol az arany, ezért addig üti egy alig használt vécécsészével, amíg Wallace el nem árulja: egy ősi indián monda szerint százat kell lépni észak felé becsukott szemmel, és ott az arany. A seriff ezt meg is teszi, csak sajnos már a 74. lépésnél belezuhan egy szakadékba és eltöri a bal fülcimpáját.
Wallace eközben pisztolypárbajt vív ősi ellenségével: Hamiltonnal, az alkoholista óvónővel, aki annak idején szántszándékkal mindig brómos teát adott neki uzsonnára. A lövések eldördülnek. “Átlátok rajtad!” -- kiáltja Wallace, majd megskalpolja Hamiltont és úszósapkát csinál a fejbőréből.
Ezalatt a seriff kimászik a szakadékból. Részlet az eredeti szövegből.
S: Maga disznó. Egy éve ígér nekem egy tökgyalut kölcsönbe. És azóta se adta ide. Hát ember az ilyen??
W: Szó sem lehet róla addig, míg vissza nem adta a citromos füldugómat, az alig kitérdelt rövidujjú ingemet, a pepita biciklibelsőmet, a ...
S (közbevág): Elég! Beszéljen az aranyról!
W: Oké. A periódusos rendszer 79. eleme, 6 vegyértékhéja van, tömegszáma 196, 967 gramm per köbc...
S (ismét közbevág, Wallace ad neki egy kis ragtapaszt): Állj! Hol az arany?
W: Nézze. Egy ősi eszkimó monda szerint úgy lehet aranyat találni, hogy az ember vesz valahol, aztán elássa és megkeresi.
S: Elegem van a hülye mondáiból! Ha nem mondja meg, hol az arany, lelövöm, mint egy veszett kutyát!
W: Miért akarja lelőni az aranyat?
S: Ne bonyolódjon szemantikai kérdésekbe, mert fejbevágom egy zsák tarhonyával.
W: Nézze, én egyetemet végeztem Bostonban. Ha maga engem inzultál, akkor jön a sógorom, a gyorsvonat. És egyébként sem lőhet le, mint egy veszett kutyát, mert van oltási bizonyítványom.
S: Ne fenyegessen. Már olyan régóta várok erre a pillanatra, hogy el is felejtettem, mire várok olyan régóta. Most meghal. Számoljon etruszkul százharmincnégyig. Ég Önnel, Taylor.
W: Dehát én Jones vagyok!
S: Nem maga David Watson, aki megerőszakolta az egyik tehéncsordámat?
W: Nem. Én öszvérekkel foglalkozom.
S: Akkor félreértés történt. Ön tényleg egy született úrihölgy.
A mű végén kiderül, hogy a seriff lánykori neve Izabella és a domokos rendi szerzeteseknél volt tévészerelő. Wallace megtalálja az aranyrögöt az egyik farmer farmerében. A zsákmányt elfelezik: a seriff végre lecsukathatja a saját anyját, Wallace pedig jól menő hullagyalázó-szalont nyit.
Monica Bullmann (1829--1892)
Hírhedt texasi kéjnő volt. Táncdalfesztivált is nyert. Az ívásból kiöregedve írással tartotta fenn magát. További művei: Harminc centis álmok (1884), Ne turbékolj, Alfréd (1889)
Patkánykodások