-- mondta KMCs monogrammú igen kedves cimborám jó évtizede, kb. a Tomorrow Never Dies megjelenése idején, merő szóviccből, nem is gondolván, hogy veretes szavai 10 év múlva komoly értelemmel bírnak majd, hiszen a franc se hitte volna, hogy eljön a Kvantum Pöcse

Ha az emberfia elmegy egy olyan filmre a moziba, amiben nem hangzik el (van még ilyen a sorozatban?) a bemutatkozó klasszikus mondat (a nevem Bond, James Bond; lásd még: a nevem Lawrence, Leslie L. Lawrence), sőt, aminek a címe sem igazán érthető, urambocsá, még a film után sem igazán, főleg, ha összeveti a jóember az eredetivel (Quantum of Solace, kb.: A nyugalom pillanata, vagy: Vigaszdíj), akkor a) Bond-fan, b) hülye.

Posztíró mindkettő.

És mégis/mégsem: nincs kedvem elemezni, mitől rosszabb vagy jobb Bond a mostani, mitől rosszabb vagy jobb film ez, mint az előző, vagy mint hárommal előtte. Nem látom értelmét, ami elég szomorú. Nyilván azért, mert rosszabb, tehát szó megszakad, hang fennakad.

Egy látványos high-tec vuhszia az egész, csak a bosszú-motívumon túl nehéz érteni, mert a főhős egy baltaarcú paraszt, script meg nincs. (A film alapját és előzményét képező TPS/FPS lineár-bummbumm játéknak sincs több, de ott legalább lehet fedezékből headshotokat szórni.) Nő kettő van, de valójában egy sincs, ellenben van opera, sivatag, jellegtelen gonosz emberek, kukába dobott kollega, motorcsónak, arckrémességével is  lehangoló überhiszti M, érdembeli dialógus nélkül kivégzett epizodisták.

De ehhez minek kellett Oscar-díjas Paul Haggis mint forgatókönyv-író, könyörgöm? És az eddigi TOP 3 legrosszabb főcímdalt már csak lesunyt fülekkel.

A többi csönd és halál. Meg vízhiány, mert a modern világban erre is illik gondolni.

A nevem ... az meg lassan nem lesz érdekes, ha így folytatom.