Hatványpatkány

Prága az egyik csücske a dodekaéder alakú szívemnek. Háromszor jártam ott: 1992  februárjában, 98 áprilisában és 2007 augusztusában.

Ez a város olyan nekem, mint Róma és Salzburg. Sosem hagyott cserben.

Szép volt a Károly-híd, a Tyn-templom, az Orloj, a Hradzsin, a Szt. Vitus-székesegyház, a Lőportorony, a Szt. Vencel-tér, hóesésben és napsütésben, részegen és józanul, együtt másokkal és magányosan kóborolva, az a John Lennon-graffiti, amit még 92ben láttam a Hradzsin alján és még 2007ben is ott volt, a már azóta bezárt 3 Medve áruház 92ben, az akkor csak 3 koronás sörrel, egy doboz Sparta nevű nem is olyan rossz cigaretta, a MÁJ áruház éttermében evett knédli, a sétálóutcán láttam egyszer sétálni Czvach doktort a Kórház a város szélén-sorozatból, egy vizespoharakon csodálatosan játszó valaki a belvárosban, egy XI. századi rotunda a Vysehrad-i várkörzetben, az Emmaus-monostor, az U Vojvody az 500 férőhelyes sörözőjével a váralján, tele szőke, csodálatos pincérlányokkal, akiket azonnal el akartam venni feleségül, útban Brno-ban a katedrális és egy nagyon finom plzeni, egy sajttál a Hóhércsomóban, amikor 92ben 150 koronáért elmentünk Komarnotól Prágáig, igaz, vagy 6 átszállással, de láttam egy kicsit Érsekújvárt, Ceská Trzebovában hajnal kettőkor esett a hó és Malackyban végre kisütött a nap, egy fingízű sör valamelyik kocsmában 40 koronáért, a Kafka-ház előtti fotózkodás, hogy ki hasonlít rá jobban (hát persze, hogy én, legalábbis belsőleg), a Vencel-téren éjfélkor evett hagymás cseh kolbász, finom sörrel leöblítve, a 71es nemzetközi diákomat 74re javítottuk filctollal, hogy bemehessek kedvezményesen a katedrálisba, két barátnőm, akikkel külön-külön, de mégis ott jártam, és az egyik barátom valószínűleg egy prágai szálláson ejtette teherbe a barátnőjét a szomszéd szobában.

És mennyi minden még.  Izgalmas, gyönyörű, megunhatatlan.

Te, Kis Prágám.