Anyám mondta, hogy valami kártyavető asszony 8 aranyat jósolt az olimpia előtt a magyaroknak. Az egyik elelktronikai multicég, ha jól rémlik, a termékeire adott volna kedvezményt a 9. arany után. Egy étteremről olvastam, hogy ha a vendég pont akkor rendel valamit, amikor első helyet nyerünk, a cég állja az épp akkor fogyasztott étel vagy ital árát. (Teljesen reális önreklám, tekintettel a sok órányi időeltérésre. Hiszen melyik magyarországi honfitárs nem szeret egy úszódöntő közben reggel hatkor CET sörözni és zabálni két pofával a milánói bordát.)
Mindenesetre fel voltunk buzdulva, mint állat. Végre együtt dobbant 15 millió magyar szív. Miénk volt az Univerzumban a szférák zenéjének leghangosabb mélynyomója. A Stüsszi vadász kézenfogva drukkolt a laptoppal.
Aztán mostan lógnak az orrok rendesen, hogy csak ennyi arany lett. De nem kell aggódni, ismerve magunkat, hamarosan megindul a mutogatás, hogy ki is tehet erről.
Az biztos meg lesz állapítva, miszerint megint a szemét kapitalista járt jól, naná. A lelkének sportszektorára nemzetiszín pántlikát bokrétázott magyar ember lelkesen vásárolta a hajsütővasat és a marinírozott halszeleteket Turbigo-mártással, aztán sehol a kedvezmény. Vagyis ezt az egész sanyarú szereplést is nyilván az itthoni zsidók meg a komcsik intézték, mert biztos ingyentelkeket kapnak valami tengerparti kibucban hálából a Tel Aviv-New York tengelytől. Az is ki lesz fejezve, hogy a szemét kormány nem adott elég pénzt a magyar sportolóknak. így azok (hogy az asszonyt idézzem) nem is tudtak olyan hatásos drogokat vásárolni, mint a többi országok. Mindenesetre az teljesen bizonyos, hogy Gyurcsány a hibás. Tessék megnézni, mennyit nyertünk Athénban, hozzá képest még Megyó is jobb volt, szóval monnyon le.
Szerintem a dolog egyszerűbb: szimplán csak oda került a magyar sport is végre, ahová való jelen állapotjában.
A világ ugyanis megint elszaladt egy kissé mellettünk, mint Usain Bolt a Trabant mellett. A versenysportok már régóta nem azért vannak elsősorban, hogy a könnyzacskóinkat masszírozzák a Himnusz sokszori hallgatása által, hanem hogy profitot hozzanak. A sport kőkemény biznisz. Oda és abba viszi a pénzét, amit embertömegek néznek, amit közvetíteni lehet, amire franchise-t lehet építeni.
Mi még mindig azokban a sportágakban vitézkedünk, mint 20 éve (kajak-kenu), vagy már azokban sem (vívás). Manapság ezek már kissé uncsi sportokká váltak, nem nézik annyian, mint az NBA-t, s ha van is érdeklődés irántuk, csak a nagy világversenyek idejéig. És ne tessék hörögni ezen kijelentésre, mert szerintem vajmi kevés magyar tudja megmondani, mikor és hol volt a legutóbbi rövidpályás úszó EB 2007 végén Debrecenben.
A mi érmeink döntő részét megint vízisportolók nyerték. És ezzel nem vagyunk ki a vízből. Sőt. Mi lesz majd, ha nem úszik többet Cseh Laci, Kovács Kati leteszi a lapátot, Varga Dénes pedig pólózás helyett újságot olvasgat majd a verandán?
Valószínűleg semmi. Ülünk a tévé előtt és siránkozunk a régmúlt szép eredményein, a multik meg 3 bronzérem, esetleg 2 darab 6. hely után adnak a porszívó mellé egy ingyen BlueRay-t.
Azért vigasztaljuk magunkat, hogy más nációkkal is estek ám meg csúfságok. Ki gondolta volna, hogy az amerikai pólósok ronggyá verik a szerbeket? (Az "amerikai pólós" nem is oly rég még ugyanolyan viccesen hangott, mint a vietnámi rapzene. Aztán lám.) Ellenpélda az USA-ra: a sportág őshazája csak bronzérmes baseballban. A döntőt Kuba játssza. Hogy mik vannak.
De vannak.
Szóval akadnak máshol is fel-le ingadozó sportágak és időszakaszok. Ezek a példák nem takarók, hogy alájuk bújjunk. Itt az ideje erősen elgondolkodni sok mindenen, mert rengeteg a tennivaló. Ide most Kemény Dénesek (vagyis tehetséges, szakmáját magas fokon értő és megszállott emberek) garmadája, kiérlelt sportág-fejlesztő program és megfelelő finanszírozás kell, nem politikai mézbirkózás évekig megint arról, hogy ki a hibás. Mert vagy mindenki, és akkor beégtünk Pekingben - vagy senki, és akkor szimplán csak ezt dobta a gép, Londonban jobbak leszünk és kész.
We are living in a red-white-green submarine.
Ezért ideje végre kidugni a periszkópot, ha tisztán akarjuk látni, merre is tartunk.
Patkánykodások