Hogy a kultikus Joy Division-t mintaképnek tekintő, indie post-punk zenekarok közül manapság az Interpol és az Editors nevezhető a műfaj krémjének, valószínűleg kevés vita tárgyát képezi az efféle muzsikát kedvelők között. Előbbi egy ideje adós új albummal (ha csak nem vesszük ide a frontember, Paul Banks ezévi (és elég jó) szólólemezét: Julian Plenti Is A Skycraper), utóbbi viszont épp most tálalta elénk friss anyagát, szokásához híven tartva (egyelőre) a kétévenkénti ütemet.
Az Editors első két, zseniális lemezét (The Back Room, 2005; An End Has A Start, 2007) több okból is szokták szeretni, vegyük csak pl. Tom Smith Ian Curtis-t idéző érzelemgazdag baritonját, a Munich vagy a Racing Rats kiváló gitárriffjeit, a Smokers... epikus szépségét, a dalok érzékenységét, hátborzongatóan bonyolult textúráját, mélyértelmű szövegeit.
Mivel az első két első albumon a gitár dominált, ezért is hathat először furcsán, hogy az új lemez fő hangszere a szintetizátor. Bár, aki volt az idén nyári Szigetes koncertjükön, már hallhatta, hogy az új dalokban sokkal több a billentyű, Smith vokálja talán még jobban hajaz Curtis-ére, a gitár pedig szerényen háttérbe vonul és átengedi a hangzást egy, a Joy Divison-re talán még inkább hasonlító, néha éteri, néha karcos szintis zenének, amiről akár a korai Depeche Mode is beugorhat, netán a Cure.
Több együttes váltott már észrevehetőt 2-3 album után hangzásilag, csak hogy a Joy Divison életben maradt tagjaiből alakult New Order-lemezek lenyomatait idézzem fel, pl. utalnék a Power Corruption and Lies és a Technique c. albumaik közötti releváns különbségekre. Az Editors új lemeze is eltér, bár hasonlít: más hangszerrel mondja ugyanazt. Szokni kell az An End Has a Start után a You Don't Know Love-ot, pedig mindkettő egyenértékű, csak másképp szólít meg.
Az albumon a Bricks and Mortar és a Papillon (ez utóbbit Tiesto már átremixelte), a címadó dal és a Like Treasure azonnal megfogja a hallgatót, de voltaképpen nincs olyan dal a lemezen, amiben ne lenne valami értékes, figyelemreméltó, megragadó.
Az Editors (vélhetően sok vitát kiváltó új lemeze) bár úgy tűnhet, visszábbb kanyarodik, de mégis előre halad.
Az idei év egyik legjobb és legizgalmasabb albuma.
Tracklist:
1) In This Light and On This Evening
2) Bricks and Mortar
3) Papillon
4) You Don't Know Love
5) The Big Exit
6) The Boxer
7) Like Treasure
8) Eat Row Meat = Blood Drool
9) Walk the Fleet Road
https://www.youtube.com/watch?v=Wq4tyDRhU_4
PS.: A lemez mellé az Editors kiadott egy 5 dalt tartalmazó bonus disc-et is, ami valószínűleg a főalbumról kihagyott nótákat tartalmazza. Első és harmadik hallgatásra is B-oldal ízű az egész, talán az első dalt kivéve, de a teljesség kedvéért megemlítendő.
Tracklist: 1) This House Is Full Of Noise 2) I Want A Forest 3) My Life As A Ghost 4) Human 5) For the Money
Patkánykodások