Nekrológ, már megint. Gyűlöletes műfaj.
És ismét egy tehetséges emberről, akinek még száz évig kellett volna élnie, mert megérdemelte volna, ugyanis értékes volt, és nem pótolható egyhamar.
Meghalt Dargay Attila. Macskássy Félix tanítványa, akinek grafikusaként/kitalálójaként/rendezőjeként/közreműködőjeként olyan zseniális mesefilm-alkotásokat köszönhetünk, mint a Lúdas Matyi, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Nagy hoho-horgász, a Gusztáv, a Szaffi, és képregényként Kajla kutya.
Balázs Béla-díjas kiváló művész, aki (mint Bálint Ágnes) soha nem kapott Kossuth-díjat, de én tudom, és sokan tudják, hogy megérdemelte volna. Mert olyan pluszt ültetett el bennünk a műveivel, annyi szépet és jót, amire csak nagyon kevesek képesek.
Megint kevesebbek lettünk egy igazi emberrel.
A magyar animációs rajzfilművészet egyik legnagyobb alakjával.
Patkánykodások