Prága az egyik csücske a dodekaéder alakú szívemnek. Háromszor jártam ott: 1992 februárjában, 98 áprilisában és 2007 augusztusában.
Ez a város olyan nekem, mint Róma és Salzburg. Sosem hagyott cserben.
Szép volt a Károly-híd, a Tyn-templom, az Orloj, a Hradzsin, a Szt. Vitus-székesegyház, a Lőportorony, a Szt. Vencel-tér, hóesésben és napsütésben, részegen és józanul, együtt másokkal és magányosan kóborolva, az a John Lennon-graffiti, amit még 92ben láttam a Hradzsin alján és még 2007ben is ott volt, a már azóta bezárt 3 Medve áruház 92ben, az akkor csak 3 koronás sörrel, egy doboz Sparta nevű nem is olyan rossz cigaretta, a MÁJ áruház éttermében evett knédli, a sétálóutcán láttam egyszer sétálni Czvach doktort a Kórház a város szélén-sorozatból, egy vizespoharakon csodálatosan játszó valaki a belvárosban, egy XI. századi rotunda a Vysehrad-i várkörzetben, az Emmaus-monostor, az U Vojvody az 500 férőhelyes sörözőjével a váralján, tele szőke, csodálatos pincérlányokkal, akiket azonnal el akartam venni feleségül, útban Brno-ban a katedrális és egy nagyon finom plzeni, egy sajttál a Hóhércsomóban, amikor 92ben 150 koronáért elmentünk Komarnotól Prágáig, igaz, vagy 6 átszállással, de láttam egy kicsit Érsekújvárt, Ceská Trzebovában hajnal kettőkor esett a hó és Malackyban végre kisütött a nap, egy fingízű sör valamelyik kocsmában 40 koronáért, a Kafka-ház előtti fotózkodás, hogy ki hasonlít rá jobban (hát persze, hogy én, legalábbis belsőleg), a Vencel-téren éjfélkor evett hagymás cseh kolbász, finom sörrel leöblítve, a 71es nemzetközi diákomat 74re javítottuk filctollal, hogy bemehessek kedvezményesen a katedrálisba, két barátnőm, akikkel külön-külön, de mégis ott jártam, és az egyik barátom valószínűleg egy prágai szálláson ejtette teherbe a barátnőjét a szomszéd szobában.
És mennyi minden még. Izgalmas, gyönyörű, megunhatatlan.
Te, Kis Prágám.
.jpg)
.jpg)
A pókot egy belső körgyűrű veszi körül, ezen belül álltunk mi (ide csak kb. 3000 embert engedtek be), azon túl pedig a további állóhelyek és az ülőhelyek vannak - meg is teltek, saccra úgy legalább 60 ezer embert mondanék. A körgyűrűre két, mozgatható fémpallón jutottak el a zenészek, így aztán néha Bono vagy Edge ott sétált el a fejem felett, mert mi éppen középen álltunk, kb. 2-3 méterre a mesterektől. Ez volt az előnye, a hátrány pedig az, hogy így csak a pókot és a (méhkaptárszerűen kinyitható és mozgatható, mintegy 7-8 méteres) kivetítő elejét láttuk az összképből. Így aztán olyan képet nem tudtam készíteni, amin az egész jól kivehető, de a netről leszedtem egyet, a barcelonai koncertről, íme:
Jó műsor volt (sőt az előzenekarok: a The Hours és a Snow Patrol is igazán kitettek magukért), az új dalok mellett válogattak a korábbi albumokról (kivéve az első kettőt és a Pop-ot, meg a Passangers-albumot), mi meg cserébe ordítottunk, énekeltük a dalokat, rajongtunk, denszeltünk az I'll Go Crazy... technoverziójára, fájt a fülünk-lábunk az ugrálástól és a hangerőtől, 20 kunába kerülő, de gyöngyfinom Tuborgot ittunk, és elénekeltük Edge-nek a Happy Birthday-t. Egy-két dalnak ugyan kissé eltolták a hangszerelését, Bono pedig helyenként már nem tudott kiénekelni olyan magas hangokat, mint régen, de mindez nem volt annyira lényeges.
Sit tibi terra levis mea carissima catta 
Patkánykodások