Még szinte idő sem volt arra, hogy kiszomorkodjuk magunkat a legszebb Angyal, Farrah Fawcett és a baltával faragott arcú, kár-hogy-csak-az utolsó-éveimben-kaptam-igazán-cool-szerepeket David Carradine halálhírén,
péntek reggelre hazánkba is elért a hír: Jacko elment.
Mint énekes és előadó, valóban egyike volt a legnagyobbaknak. Sajátos volt és egyedi, jellegzetes táncmozdulatokkal és énekhangokkal, olyan zseniális albumokkal mint a Thriller és a Bad. A színpadon géniusz volt, és láthatóan ott érezte csak jól magát. Mert a nagy művész mögött ott volt egy szorongó, meghasonlott gyermeklélek, felnőtt testbe zárva, mely utóbbit fóbiásan próbált átalakítani évtizedeken át, egyre rosszabb eredménnyel.
Iszonyú ellentmondás volt az élete.
De bárhogyan is ítéljék majd meg mint embert, művészként a poptörténet egyik legfontosabb alakja volt és lesz ő mindaddig, amíg csak zenét hallgat a világ.
Patkánykodások