Nekifutás. Kismaci/bombon/marcipánvásárlás. Más napokon jó, hasznos és érdemes. Ma viszont, hálistennek, kötelező, tehát egyszerű -- és a végeredmény garantált.

Pántlikába mártott lelkek, avagy genitáliák, ki hogyan van kivel. Hogy meg nem szakadnak az egy napba sűrített szerelem-adagtól.

Ma minden lehetséges. Megcsaltalak párszor, de este én főzöm a vacsorát, mert azért te vagy a legfontosabb. Nem borotválod  a hónaljad, de csak holnap rúglak ki miatta. Tudom, hogy perfekt vagy Márai-összesből, és néha ugyan fürödhetnél is, és emberszámba vehetnél, és három hónapja nem voltunk együtt, de ma éjjel, ugye, úgy lesz minden, mint régen. Azt hallottam, öt másikkal smároltál egy este valami buliban, ahol én nem voltam ott, viszont ez a kis plüssizé igazán édi, megbocsátok.

A boltokban persze élesre fent körmű eladók sugallják, amire elhatároztad magad. Ha szeretni akarsz ma, és azt akarod, hogy szeressenek téged -- csak vásárolnod kell. Minden megvehető. A megcsalt feleség, a kielégítetlen barátnő, az elégedetlen férfi, a boldogtalan szerető, a magányos férj. Éjfélig penitencia van minden bűnre, mert a szeretet mellett a megbocsátás az az érzés még, ami a legocsmányabb módon kivásárolható.

Persze aztán jönnek majd a február tizenötödikék. A június hetedikék. A november huszonharmadikák. Amikor nem kellene, de jó lenne. De már nem lehet. Vagy késő. Vagy hiába. Vagy csak azt hitted.

Pedig, ha beosztanánk ezt a napi nagy gerjedelmet a mindennnapokra. Hülye kis apróságokra. Akár csak utólag értékelhető gesztusokra. A "te főztél, ezért én mosogatok" néha több, mint egy csokor orchidea a semmiért.

BUÉK, lovers