HTML

Patkánykodások

  • bogymon: Mit olvasok/unk, ha nem lesz hatvanypatkany.blog.hu? (2010.01.02. 13:01) A végtelenbe -- és tovább (Akik elmentek, 2009)
  • ShitIron: Üdv. Én amondó vagyok, hogy a halál után az van, mint mikor még meg se születtünk. Nincs semmi túlvilág csak vége és kész. (2009.12.19. 19:20) A Fehér Fény
  • llindus: jelenet: széchenyi tér, cuncimókus anyuka és kisgyerek, már totyog, de még nem beszél. anyuka: "gyere, kicsim, eszünk valamit a mekdonáldszban. gyerek: (szeretné reprodukálni, amit az anyja mondott) "Donnó...". mire anyuka kedves-korholó hangon kor... (2009.11.04. 12:01) A McDonalds nélküli ország
  • llindus: ugyanmár! de most komolyan... és egyébként is: a tojásos-békönös mekreggeli egyszerűen divine. ha tehetném, minden nap ezzel indítanék. kivéve persze, ha lángos van reggelire;) (2009.11.03. 23:38) A McDonalds nélküli ország
  • Hatványpatkány: A komoly félelmek kezdenek igazolást nyerni Shaq-et illetően az idénykezdő pár meccs után... Még a jámbor, agyonsérült (de egyebekben kiváló és nagyon szimpatikus) litván óriás: Ilgauskas is jobb nála egyelőre. 2009 van, nah. Nem 2002. Ezt én is ... (2009.11.03. 17:17) NBA Playoff 2009 – A nagydöntő
  • Hatványpatkány: Mohamed úgy döntött, továbbra sem jön a hegyhez, mert kicsi neki a leszállópálya (Puskás Stadion). Mr. McGuiness: ennél jobb kifogást nem sikerül előhalászni az iszákból? (2009.11.03. 16:21) U2-Zágráb-2009. 08. 09.
  • Hatványpatkány: Mi az, hogy "dölgött"? Valami nor-végét járó ló? (2009.10.21. 22:43) Meghülyült az A-ha
  • Gerry.: Hogy hívják a dölgött skandináv lovat? Osz-ló. Én kérek elnézést. (2009.10.18. 12:07) Meghülyült az A-ha
  • Hatványpatkány: Szerintem pedig épp a vallás akar tudománypótlékként fellépni (ld. kreacionizmus vs Darwin). Mellesleg, a "senki nem jött vissza, tehát ki mondaná meg, hogy nincs mennyország"-alapú logika azért nem jó, mert akkor pl. minden vallás megkérdőjelezhet... (2009.10.15. 20:03) A Fehér Fény
  • DepecheM: @Hatványpatkány: Azért merészeltem mindezt feleslegesnek, sőt SPEKULÁCIÓnak minősíteni, mert amíg senki nem jön vissza a túloldalról, addig a TAPASZTALATI tudomány (mert ez mi más lenne?) semmi bizonyosat nem állíthat. Mellesleg a szándékból, illet... (2009.10.13. 13:32) A Fehér Fény
  • Utolsó 20

Korábbi rágcsálnivalók

Korábbi rágcsálnivalók

A Patkány Éve

szeptember 2022
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

2009.12.30. 10:08 Hatványpatkány

A végtelenbe -- és tovább (Akik elmentek, 2009)

Puskás Ildikó (történész) 1942. okt. 23. – 2009. jan. 4.

Németh Pál (atlétikaedző) 1937. jún. 20. – 2009. jan. 9.

Czabarka György (operatőr) 1924. jan. 17. – 2009. jan. 16.

John Updike (író) 1932. márc. 18. – 2009. jan. 27.

Marian Cozma (kézilabdázó) 1982. szept. 8. – 2009. febr. 8.

Gyapay Gábor (történész) 1924. dec. 9. – 2009. márc. 2.

Horváth Teri (színésznő) 1929. aug. 18. – 2009. márc. 6.

Václav Bedrich (rendező; Bob és Bobek) 1918. aug. 28.–2009. márc. 7.

Bacsó Péter (filmrendező) 1928. jan. 6. – 2009. márc. 11.

Ron Silver (színész) 1946. júl. 2. – 2009. márc. 15.

Gasner János (zenész; Európa Kiadó) 1955. máj. 11. – 2009. márc. 17.

Natasha Richardson (színésznő) 1963. máj. 11. – 2009. márc. 18.

Breyer Zoltán (színész) 1963. dec. 29. – 2009. márc. 19.

Ocskay Gábor (jégkorongozó) 1975. szept. 11. – 2009. márc. 25.

Maurice Jarre (zeneszerző) 1924. szept. 13. – 2009. márc. 29.

John Maddox (tudós, a Nature főszerkesztője) 1925. nov. 27. – 2009. ápr. 12.

Maurice Druon (író) 1918. ápr. 23. – 2009. ápr. 14.

Chuck Daly (kosárlabda-edző) 1930. júl. 20. – 2009. máj. 9.

David Carradine (színész) 1936. dec. 8. – 2009. jún. 3.

Szigeti Lajos Sándor (irodalomtörténész) 1951. ápr. 16. – 2009. jún. 18.

Farrah Fawcett (színésznő) 1947. febr. 2. – 2009. jún. 25.

Michael Jackson (énekes) 1958. aug. 9. – 2009. jún. 25.

Karl Malden (színész) 1912. márc. 22. – 2009. júl. 1.

Király Béla (politikus) 1912. ápr. 14. – 2009. júl. 4.

Walter Cronkite (újságíró, televíziós) 1926. nov. 4. – 2009. júl. 17.

Fenyvessy Éva (színésznő) 1911. okt. 31. – 2009. júl. 22.

Bobby Robson (futballedző) 1933. febr. 18. – 2009. júl. 31.

Püski Sándor (könyvkiadó) 1911. febr. 4. – 2009. aug. 2.

Szamos Rudolf (író) 19129. jún. 10. – 2009. aug. 4.

Cseh Tamás (énekes, dalszerző) 1943. jan. 22. – 2009. aug. 7.

John Hughes (forgatókönyvíró, rendező) 1950. febr. 18. – 2009. aug. 7.

Lester William Polsfuss [Les Paul] (zenész) 1915. jún. 9. – 2009. aug. 13.

Kristóf Tibor (színész) 1942. febr. 20. – 2009. szept. 2.

Patrick Swayze (színész) 1952. aug. 18. – 2009. szept. 14.

Bujtor István (színész, rendező) 1942. máj. 5. – 2009. szept. 25.

Kolczonay Ernő (olimpiai bajnok vívó) 1953. máj. 15. – 2009. okt. 4.

Greminger János (Európa-bajnok kosárlabdázó) 1929. máj. 5. – 2009. okt. 19.

Dargay Attila (rajzfilmrendező) 1927. jún. 20. – 2009. okt. 20.

Fekete János (közgazdász) 1918. szept. 6. – 2009. okt. 23.

Melis György (operaénekes) 1923. júl. 2. – 2009. nov. 27.

Szörényi Éva (színésznő) 1917. máj. 26. – 2009. dec. 1.

Iglódi István (színész, rendező) 1944. ápr. 29. – 2009. dec. 3.

Vjacseszlav Tyihonov (színész) 1928. febr. 8. – 2009. dec. 4.

Markovits Kálmán (vízilabdázó) 1931. febr. 8. – 2009. dec. 5.

Brittany Murphy (színésznő) 1977. nov. 10. – 2009. dec. 20.

 

***

hatvanypatkany.blog.hu 2008. júl. 18. – 2009. dec. 30.

 

 

1 komment


2009.11.02. 18:44 Hatványpatkány

A McDonalds nélküli ország

Izlandon a McDonalds befejezte, mindhárom üzletében, a magas költségek miatt: az izlandi valuta idén akkorát zuhant az euróhoz képest, mint részeg Batman a katedrális tetejéről, plusz állam- és bankroppanás, miegyéb. Így aztán a Németországból Izlandra repülővel/hajóval behozott alapanyagok miatt szegény Meki nem keresett annyit Icelandon, amennyit akart. Kapitalista sors, amiért bünti jár. Már persze a fogyasztóknak (ámbár kalórát tekintve, jobb szó a hízóknak.)  Izlandon ugyanis nem lett volna gazdaságos sem zsemlét, sem húspogácsát tenyészteni, mert hogy se búza, se tehén, a forró gejzírben meg mindkettő csak spontán szublimál. Így tehát bezárunk, derék északiak, hasta la vista, ne sírjatok, mert megfagy a könnyetek hasztalanul.

Sajnos viszont, a McDonalds-szendvics köztudottan mérték egy-egy adott ország gazdasági nívójára nézvést, miszerint mely városban mennyit kell dolgozni ugyanazért az íztelen vacakért. Ilyen értelemben tehát a Meki egy civilizációs ráta. Ezek után szegény ókori Athén, avagy reneszánsz Firenze. Szegény Periklész meg Da Vinci. Sose ettek fűrészport, de nem is vitték eszerint semmire.

A Meki nyilván, azt teszi, ami neki jó, más meg azt eszi, amiről azt hiszi, hogy neki jó. Izland viszont komoly bajba került, feleim. És ehhez képest a gazdasági és monetáris összeomlás az smafu volt. Mert kölcsönt ad a bank, na de békönös tojásreggelit nem.

Most úgy látszik, az utolsó McD távoztával e derék posztvikingeknek marad a  hal meg  a zuzmó, amik ugyan sokkal egészségesebbek, mint a Royal McCheese, na de nem értékmérő egyik sem. Izland lekerül a térképről, nincs mivel összehasonlítani immár Reykjavíkot New Yorkkal, mindenki a kardhaljába dől, és kész. A gejzírek kiapadnak, a mohák elvándorolnak Dániába, itt az új középkor. Ha a 21. századot akarod, Gudmurddson fiam, kompoljál át szépen Stockholmba.

Így lesz Izlandból Izéland.

De hogy ne legyünk ilyen szomorúak és belássuk, hogy az egésznek az égvilágon nincs semmi jelentősége, nem tudok mást üzenni derék izlandi embertársaimnak, mint ezt az alábbi képet, amit 2009. januárjának egyik fagyos reggelén fotóztam Szeged egyik utcáján. Ha ők is azt gondolják majd, amit a képen látnak, nincs miért aggódniuk, mert egy kutya megmondta nekik előre, hogy ha bekövetkezik ez a helyzet, mit kell tenni.

Szarni rá.

 

 

 

 

 

 

 

2 komment


2009.10.22. 20:44 Hatványpatkány

Dargay Attila (1926-2009)

Nekrológ, már megint. Gyűlöletes műfaj.

És ismét egy tehetséges emberről, akinek még száz évig kellett volna élnie, mert megérdemelte volna, ugyanis értékes volt, és nem pótolható egyhamar.

Meghalt Dargay Attila. Macskássy Félix tanítványa, akinek grafikusaként/kitalálójaként/rendezőjeként/közreműködőjeként olyan zseniális mesefilm-alkotásokat köszönhetünk, mint a  Lúdas Matyi, a Vuk, a Pom Pom meséi, a Nagy hoho-horgász, a Gusztáv, a Szaffi, és képregényként Kajla kutya.

Balázs Béla-díjas kiváló művész, aki (mint Bálint Ágnes) soha nem kapott Kossuth-díjat, de én tudom, és sokan tudják, hogy megérdemelte volna. Mert olyan pluszt ültetett el bennünk a műveivel, annyi szépet és jót, amire csak nagyon kevesek képesek.

Megint kevesebbek lettünk egy igazi emberrel.

A magyar animációs rajzfilművészet egyik legnagyobb alakjával.

 

 

Szólj hozzá!


2009.10.16. 16:53 Hatványpatkány

Meghülyült az A-ha

Na most berágtam.

A köv. levelet kaptam ma ugyanis az a-ha.com-tól:

"With their latest album Foot of the Mountain enjoying both commercial success and critical acclaim, a-ha has decided to call it a day. As a consequence, a-ha will not be releasing any further albums in the future. The band would like to thank their fans and everyone who has contributed to their amazing journey, and say:

"We've litterally lived the ultimate boy's adventure tale, through a longer, more rewarding career than anyone could hope for."

"Doing this now will give us a chance to get more involved in other meaningful aspects of life, be it humanitarian work, politics, or whatever else - and of course through new constellations in the field of art and music. We are retiring as a band, not as individuals."

"Change is always difficult and it is easy to get set in one's ways. Now it is time to move on."

2010 marks the 25-year anniversary of a-ha's multi-platinum debut album Hunting High & Low and the debut single 'Take On Me' which, with the aid of a truly unforgettable video, went on to become a number 1 in 27 countries worldwide, including the USA.

The band will embark on a final world tour in 2010 to end their collaboration on a high note. The last concert will take place in Oslo on December 4. See you there!

a-ha's Final Concert On Sale!

Tickets for a-ha's final concert on December 4, 2010 in Oslo, Norway will go on sale October 16 at 10:00am CET! The concert will be at the Oslo Spektrum and begins at 7:30 pm."

Röviden: az A-ha az új album szakmai és kereskedelmi sikerei után úgy döntött, hogy nem ad ki új albumot és 2010 decemberében búcsúkoncertet ad Oslóban.

Hát, a nekik küldött válaszomat nem mellékelem. Elég, hogy úgy kezdődött: WHAT THE MIGHTY FUCK???  És úgy folytatódott, ahogy ilyenkor kell.

Távlati humanitárius munka, meg politika, mi? Meg szólóalbumok, amik lószart se érdekelnek, és ez már sokszorosan kiderült.

Remélem, nem eszik majd ilyen forrón a kását azért, és ez csak egy hülye reklámfogás. Utóbbiért hajlandó vagyok megbocsátani, ahhoz túl jó együttes.

Különben szétlövöm Norvégiát egy plazmaágyúval. Legalább mind Oslo-ban leszünk.

 

2 komment


2009.10.13. 20:25 Hatványpatkány

Editors - In This Light and On This Evening (2009)

Hogy a kultikus Joy Division-t mintaképnek tekintő, indie post-punk zenekarok közül manapság az Interpol és az Editors nevezhető a műfaj krémjének, valószínűleg kevés vita tárgyát képezi az efféle muzsikát kedvelők között. Előbbi egy ideje adós új albummal (ha csak nem vesszük ide a frontember, Paul Banks ezévi (és elég jó) szólólemezét: Julian Plenti Is A Skycraper), utóbbi viszont épp most tálalta elénk friss anyagát, szokásához híven tartva (egyelőre) a kétévenkénti ütemet.

Az Editors első két, zseniális lemezét (The Back Room, 2005; An End Has A Start, 2007) több okból is szokták szeretni, vegyük csak pl. Tom Smith Ian Curtis-t idéző érzelemgazdag baritonját, a Munich vagy a Racing Rats kiváló gitárriffjeit, a Smokers... epikus szépségét, a dalok érzékenységét, hátborzongatóan bonyolult textúráját, mélyértelmű szövegeit.

Mivel az első két első albumon a gitár dominált, ezért is hathat először furcsán, hogy az új lemez fő hangszere a szintetizátor. Bár, aki volt az idén nyári Szigetes koncertjükön, már hallhatta, hogy az új dalokban sokkal több a billentyű, Smith vokálja talán még jobban hajaz Curtis-ére, a gitár pedig szerényen háttérbe vonul és átengedi a hangzást egy, a Joy Divison-re talán még inkább hasonlító, néha éteri, néha karcos szintis zenének, amiről akár a korai Depeche Mode is beugorhat, netán a Cure.

Több együttes váltott már észrevehetőt 2-3 album után hangzásilag, csak hogy a Joy Divison életben maradt tagjaiből alakult New Order-lemezek lenyomatait idézzem fel, pl. utalnék a Power Corruption and Lies és a Technique c. albumaik közötti releváns különbségekre. Az Editors új lemeze is eltér, bár hasonlít: más hangszerrel mondja ugyanazt. Szokni kell az  An End Has a Start után a You Don't Know Love-ot, pedig mindkettő egyenértékű, csak másképp szólít meg.

Az albumon a Bricks and Mortar és a Papillon (ez utóbbit Tiesto már átremixelte), a címadó dal és a Like Treasure azonnal megfogja a hallgatót, de voltaképpen nincs olyan dal a lemezen, amiben ne lenne valami értékes, figyelemreméltó, megragadó.

Az Editors (vélhetően sok vitát kiváltó új lemeze) bár úgy tűnhet, visszábbb kanyarodik, de mégis előre halad.

Az idei év egyik legjobb és legizgalmasabb albuma.

 

Tracklist:

1) In This Light and On This Evening

2) Bricks and Mortar

3) Papillon

4) You Don't Know Love

5) The Big Exit

6) The Boxer

7) Like Treasure

8) Eat Row Meat = Blood Drool

9) Walk the Fleet Road

 

https://www.youtube.com/watch?v=Wq4tyDRhU_4

PS.: A lemez mellé az Editors kiadott egy 5 dalt tartalmazó bonus disc-et is, ami valószínűleg a főalbumról kihagyott nótákat tartalmazza. Első és harmadik hallgatásra is B-oldal ízű az egész, talán az első dalt kivéve, de a teljesség kedvéért megemlítendő.

Tracklist: 1) This House Is Full Of Noise 2) I Want A Forest 3) My Life As A Ghost 4) Human 5) For the Money

Szólj hozzá!


2009.10.09. 18:50 Hatványpatkány

A Fehér Fény

Arról a fehér fényről van szó, igen. Ott az alagút végén. És a kellemes lebegésről, ami állítólag van olyankor. A felülrőlnézett önmagam testéről.

Mindig is biztos voltam abban, hogy ez csak egy mese. Hogy meghalni az sokkal rosszabb, mint bármilyen módon élni. Nem hiszem, hogy a rákos apám, aki a karjaimban fulladt bele a saját vérébe, utólag azt mondaná: az a fénylő világosság, na az nagyon megnyugtató volt.

Magam úgy gondoltam, ez egy tudattalan emlékkép lehet, amit az agy vetít vigasztalásul az utolsó pillanatokban: a hüvelyen át (vagy akár a hasfalból kiemelten) az első fényeket meglátó magzat tudattalattijában mélyen elásott első emléket, hogy (perverz módon) az legyen az utolsó is.

A legújabb kutatások fényében úgy tűnik, nem kapirgáltam rossz helyen, de másról van szó. Igaz, hogy az agy játszik, de nem úgy, ahogy képzeltem. Hanem így:

http://index.hu/tudomany/biotech/2009/10/09/megfejtettek_a_halalkozeli_elmenyek_biologiai_hatteret/

S ha mindez igaz, márpedig az ember iszonyú komplex, de mégis oly törékeny szervezetét nézve mindez nagyon is hihető, ideje eltenni a polcra ezeket az önvigasztaló dolgokat, mint lélekvándorlás (21 gramm), menny és pokol,  megváltás és penitencia, mert az ember olyan csupán, mint egy TV. Bekapcsoltatik, működik, elromlik és megy a szemétbe.

És aki reménykedik fehér fényekben, angyalokban és effélékben, az baromira meglepődne majd, a maga idején --  de nem fog, mert simán csak kilövi a létezését önmaga rendszere, és arra sem lesz ideje, hogy meglepődjön.

Élni néha nagyon nehéz. De meghalni még nehezebb.

Főleg úgy, hogy elmúlásodért nem kapsz semmit cserébe.

 

7 komment


2009.09.25. 16:11 Hatványpatkány

Bujtor István (1942--2009)

Biztos voltam benne, hogy meggyógyul. Hogy ez a magas, erős ember amolyan Ötvös Csöpisen ad egy nagy fülest a betegségnek, az meg hanyatt-homlok elszelel még a közeléből is. Sajnos, nem így lett. Meghalt Bujtor (Frenreisz) István, a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, hatszoros magyar vitorlásbajnok, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetettje. Latinovits Zoltán féltestvére, Gundel Károly unokája.

Számos vidéki és fővárosi színházban játszott élete során, de leginkább filmjeiről ismerték: a Bud Spencer-filmeket kissé bumfordian, de azért bájosan magyar környezetbe ültető Ötvös  Csöpi-alkotásokból, a Három testőr Afrikában-ról (rendező), a Sándor Mátyás címszerepéből, a Dunai hajósból (Ivan Striga), a Borsból (Dezső). És persze ő volt a Nagy Bud örökös magyar hangja is. 

Sokaknak fog hiányozni, ebben biztos vagyok. Örök szerelmének, a Balatonnak is, aminek vize ma éjjel szomorú gyászéneket mormol majd a tihanyi mólónál.

3 komment


2009.09.02. 13:35 Hatványpatkány

Szeged Ismét Nulladik (SZIN 2009)

Hogy miért ez a cím, majd a végén kiderül.

Egyelőre kezdjük onnan, hogy tavaly írtam egy posztot arról, miért nem mentem ki a SZINre, és hogy egyáltalán, hova süllyedt le 2005-höz képest ez a fasztivál (az elírás tudatos, majd az is kiderül később, miért). Idén sem mentem volna, de egy régi barátom: Déri Zsolt (minden zenét és filmet ismerő nívódíjas kritikus, aki 8 évig dolgozott az est.hu-nál, minőségi műhelyt hozva ott létre, amiért cserébe tavasszal kirúgta a vezetőség -- ez olyan tipikusan magyar, mint a kalotaszegi varrottas) barátja: Rába Géza (akivel a zágrábi U2-koncert felé tartva ismerkedtem meg) szerzett nekem egy hetijegyet, ingyen, köszönet neki érte. Hát, gondoltam, ne vesszen kárba egy kedves ismerős kedves gesztusa, kimegyek, úgyis 5 percre lakom a helyszíntől.

Először csak csütörtökön landoltam, szerdáról úgyis csak az Anima érdekelt volna, bennük élőben még sosem csalódtam, de már láttam őket párszor, így aztán maradtam itthon, és inkább hallgattam Julian Plenti (vagyis Paul Banks, az Interpol frontembere) szólólemezét (Julian Plenti... Is Skycraper), meg az új Arctic Monkeys-albumot, a Humbug-ot. Szódával elmennek, bár ha választanom kell, inkább az előbbi, ami azért szomorú, mert az első két Monkeys-lemez igen jó volt, ez meg olyan érettebb-semmilyen.

Csütörtökön aztán megjött Zsolt is Pestről, nálam héderezett a fesztivál alatt ugyanis, lepakkolt, aztán mi ketten (a barátnőmnek nem volt bérlete, a keresztfiamnak meg nem adtam oda az enyémet :) kisétáltunk a helyszínre és meghallgattuk
-- az Animal Cannibals-tól az Ez itt az-t;
-- a Bítrájsz-tól (azaz Beatrice) semmit, csak láttam a Nagyember Ferót a színpadon, ahogy elsétáltunk a sátor előtt, ahogy azt énekelte, hogy hazudni, lopni csúnya dolog. Sajna, nem mondta, hogy "eszemfaszom megáll", pedig azért megtapsoltam volna, mint élete főművét -- na persze, az (ős)Bikini mellett;
-- végig a Heaven Street Seven-t meg a 30Y-t: mindkettő jó volt, az Y különösen meglepett, nem ismervén ugyanis az életművüket, csak azt a pár horpadtságot, amit a kerrádiók nyomnak, üditő volt hallgatni a zúzósabb dalaikat;
-- utána a Kispálról én elszöktem, mert valahogy sosem érintett meg Lovasi és kartársai (lásd még: Kiscsillag) zenéje, inkább sétálgattam a tömegben, bámultam a sok szépkeblű/fenekű lányt (érdekes, itt több jó nőt láttam, mint a Szigeten, magyar/szegedi lányok, na), aztán ettem egy sajtos lángost, ami vacak volt, de legalább felitta a sört, ami szintén vacak volt, mert csapolt Borsodi, ezért utána már Beck's-et meg Stella-t ittam dobozból, ezek ugyan drágábbak voltak, de legalább sörízük volt. És belehallgattam a Belga nemzeti hiphopjába, ami nagyon funny és találó, akár csak a "Zsolti a béka".

Aztán jött Gabriella Cilmi (szerintem inkább: Cirmi), aki nagyon helyes, bár van kis pocakja, de bájos arca és szép hosszú haja is (na itt vannak az olasz eredet ékes bizonyítékai), és a 16,5 évesen (most ősszel lesz 18 a drága), tavaly tavasszal kiadott albuma is egész jó: kissé Anastacia-s a hangja, és kicsit még rutintalan, és szűkös a repertoárja egyelőre (nyilván, de majd 2 album múlva ez nem így lesz), emiatt aztán olyan három fölé koncertet adott a szellősebb közönség előtt, nem is nyomott ráadást. Mindenesetre ha nem rontja el, ez a kislány még sokra viheti, azonkívül leenném a pocakjáról a barackkompótot.

Utána még benéztem az Evil Nine-ra, ami egy angol breakbeat duó, elég jó remixeik vannak, de kissé hullámzott a zene színvonala, plusz a Crystal Method után elég magasra került az ingerküszöböm ebben a műfajban, szóval otthagytam őket (pontosabban őt, mivel csak egyikük kegyeskedett a színpadra lépni, a másikukat olyan, háttérben vetített videósnittek helyettesítették, amiket már tud a Neo is évek óta), és még épp odaértem a Rolling Stones-dalokat játszó Tirke Honolulu végére, ami nem is volt rossz, bár pár bandatag kissé részegnek tűnt, dehát ilyen ez a szakma, sőt lehet, hogy én is annak tűnhettem.

A pénteket kihagytam egyéb okokból, pedig Szürke Maci (Macy Gray) állítólag jó volt, el is zenélgetett éjfél utánig, ami aztán elég buta dolognak bizonyult a részéről. Nyilván jószándékból és örömszerzésből tette a rajongók felé -- de csak, mert nem ismeri a Szegedi Ostoba Otthonülők Ligája és az Én Sosem Voltam Fiatal és Nem Jártam Zajos Helyekre Nyugdíjasok Szövetsége erőteljes lobbizótevékenységét a helyi politikára.

Mi történt ugyanis?

Nos, ez csak szombaton

(mikor is
-- Nyers-koncert, ami nekem ugyan nem tetszett, de ott gitározik egy volt évfolyamtársunk, a Hegyi Pali, ezért megnéztük;
-- Kiscsillag, lásd fentebb a Kispálnál;
-- Neo, ami nekem bejött, sokadjára is, plusz most teljesen újrakevertek/hangszereltek régebbi dalokat, meg leadtak pár újat, szóval hátha lesz új lemez végre;
-- jött negyed 12-kor a vihar és beálltunk egy fa alá, de persze így is bőrig áztunk, így aztán hazasiettünk, miközben természetesen atomjainkra vert az eső, mindenesetre azóta is csodálkozom, hogy az ömlő zuhatagban hogy bírta ki a cigim az egész hídhosszúságot, nem aludt ki ugyanis, pedig az ingemből utána egy liter vizet tekertem ki itthon, szóval, képzelhetitek, milyen zuhancs volt)

derült ki, amikor arra értünk ki/azt vettük észre, hogy egy csomó koncert elmaradt, egy csomót lerövidítettek, hogy este 11-re befejezzék a nyitott koncerteket, ugyanis balhé lett a pénteki időtúllépésből és hangzavarból, és a lakossági bejelentésekre a városvezetés benyomta a BESZARTAM gombot.

Na ezért lett a SZINből fasztivál.

Az tény, hogy a fesztivál helyszíne: a szegedi belvárosi híd újszegedi hídfője melletti partszakasz központi helyen van, könnyen megközelíthető, tágas, infrastrukturálisan jól ellátott, vagyis alkalmas hely -- de éppen ezért a Belváros közvetlen közelsége, a teljesen nyitott térszerkezet és a Tisza hanghordozó szerepe miatt bizonyosan hangos lehet sokaknak a SZINről hallható zene (nyilván a szabadtéri színpadosoké, a sátras koncertekből kevesebb zaj szüremkedhet ki).

Mint említettem, pár éve már nem vagyok a SZIN feltétlen rajongója, de hadd védjem meg: az előbb említett sokak közé én nem tartozom, mert semmi bajom nincs a koncertekkel, sem a  főtéren, a lakásom alatt (most tessék figyelni: volt, hogy hajnal 2-3ig elhúzódó -- na ja, amíg vendég van) zajló sör- és borfesztiválokkal -- annál inkább a baromira hangos, kb. még mindig kétütemű buszok robajával és a hajnalban a SZOTE Klubból a Sing-be (vagy fordítva) tartó majomrészeg tinédzserek ugatásával. (De ezek miatt sem telefonálgattam véresre az ujjam soha a hatóságoknak.)

A SZIN (lényegét tekintve) 4 napos, ennyit 1 évben egyszer ki lehet bírni, a perioikoszoknak (körüllakók) is. Ha mégsem, akkor addig el lehet menni a dorozsmai kiskertbe, avagy venni egy füldugó nevű olcsó, de zseniális találmányt. Sőt, mondok jobbat: le lehet menni a SZIN területére sétálni, filmet nézni, fürdeni, ismerősökkel találkozni, koncerteket hallgatni, ugrálni, netán hallgatni a Tisza-túlpartjáról a zenét, ugyanis ez kiválóan megtehető, ráadásul ingyen. Stb. És ez mind sokkal jobb, mint otthon ülve főzni üstben a gőtenyelves mérget, s várni, hogy az órán nulla óra 1 mp legyen és akkor úgy feljelenteni, bepanaszolni a fesztivált, hogy aztán másnap az bukjon 20 milliót, meg párezer látogatót, akik értesülve a hírekről, nem mentek le a csúszások/rövidítések/törlések miatt.

Ha kritizáltam a SZINt eddig, nem a zaj miatt tettem (nagyvárosban élek, ahol van végre egy fesztivál, ennek örülni kell, akárhány éves is az emberfia), hanem a zenei felhozatal miatt. Nem azért, mert VAN, hanem azért, hogy milyen LEGYEN. És bármilyen is, de legyen, sok évig még -- max. ha finnyogok, nem megyek le, az én bajom. De hogy valakik azért, mert a koncert állítólag hangos (egyebekben elhihetitek nekem, mert ott voltam: nem az), mert egyáltalán létezik és mert egy világhírű, elismert amerikai énekesnő ad PÉNTEK ÉJJEL egy (fél órával hosszabb) örömkoncertet, ezért így befenyíthetik az önkormányzatot, az pedig (pár ezer szavazatért?) besunyít -- hát milyen alantas prosztó, nekem-nem-jó-másoknak-se-legyen-az magyar mentalitás már?

Plusz: ez a szegedi városmarketing? És ha jövőre párezer ember azt mondja, nem jön Szegedre, mert itt még bulizni sem lehet egy utolsót az ősz kezdete előtt? Ahol zanzakoncertek vannak, hogy 11-kor már békésen aludhasson a szegedi citoyen (aki egyebekben sem a sorozatokat nézi a tévében) -- hiszen köztudottan a szegedi embert soha, semmi más nem zavarja, sem a hajnalig nyitva tartó éttermek/kocsmák zaja, sem az onnan kitámolygóké, sem az éjjel fél 12-ig járó villamosoké, sem a hajnali troliké? Csak az a motherfucking SZIN, csak az.

A kár egyelőre óriásinak tűnik és nem tudom, hogy hozható helyre. Talán a felejtés édes madara segít. Talán jövőre még jobb előadók jönnek, akik nagyobb tömeget vonzanak. Talán majd 23.59-kor ki kell kapcsolni a teljes belváros áramellátását, hogy béke és nyugalom legyen.

Nem tudom. De tessék ezt rendbehozni.

Nos, ezért ez a posztcím. Azért, ami történt. És legfőképpen azért, basszus, mert szinte kevesebbet írtam a koncertekről, mint erről a paraszt hozzáállásról, amit Szeged másik legismertebb nyári zenei rendezvénye felé tanúsítottak?

(az egyik a Szabadtéri Játékok -- érdekes, azt miért nem maximálják éjfélben?, hiszen központi helyen van a Dóm téren, elég hangos, és idén júliusban adódott, hogy hajnal egykor fejeztek be egy előadást a sok esőszünet miatt) 

A SZIN zeneileg eddig is a legkevésbé volt az élen a nemzetközinek nevezhető magyarországi zenei fesztiválok között. És mostmár nem csak zeneileg nincs ott.

Momentán sehogyan sincs.

 

2 komment


2009.08.25. 12:37 Hatványpatkány

Tessék hülyének lenni 12.

Pár szówiccz, amik a nyár során jutottak eszembe: most csak úgy prózában, a többit majd legközelebb a fotosoppokban.

 

-- Hogy hívják a dohányos, nagyfenekű nő hátsóját?

Zippo-segg.

 

-- Mi lenne a neve a MotoGP-ben a híres zeneszerzőnek, ha beugrana egy amerikai motoros helyére?

Nicky Haydn.

 

-- Mi az, ha valaki péksüteménye bezabál egy netbrowseres alkalmazást?

Megette a kenyere Javát.

 

-- Minek nevezzük, ha egy medve-rajzfilmfigura kedvezőtlenül csap oda ököllel?

Balu' üt ki.

 

-- Hogy hívják azt a Kossuth-díjas szegedi baletttáncost, aki elmegy dolgozni egy elektronikai céghálózathoz?

Euronics Tamás.

 

-- Hogyan ismerhető meg a perverz, ideges pásztor?

Ökörbe szorult a keze

 

Szólj hozzá!


2009.08.24. 12:25 Hatványpatkány

Editors-Crystal Method (Sziget, 2009)

Nnna, csak eljutottam idáig röpke 1,5 hét késéssel, hogy elmeséljem: hogyan vesztettem el a Sziget-szüzességem. Mondhatom, remek módon, és bár szó érhetné a házam elejét, hogy eddig miért nem jártam a legnagyobb magyarországi zenei dzsemborin (sok ok lehetne, a legfőbb talán, hogy mer' hülye vagyok), azért mentségemre szolgáljon, hogy jobb későn, mint Soma. Viszont ha egy nap lép fel a 10 kedvenc együttesemből 2, akkor muszáj lóra szállni: Andersen meghalt, nincs mese.

Túlesvén a vonatozáson-hévezésen-beléptetésen, vetettem is be magam a színpad közeli közelébe, mert jött az Editors, a kedvenc indie-dark együttesem, amelynek énekese, Tom Smith hangja alapján először azt hittem anno a Munich c. daluk hallatán, hogy feltámadt Ian Curtis, a Joy Divison frontembere.

A koncert remek volt: részben best of az első két lemezről (a The Back Room-ról pl. a Lights, a Munich, a Blood, az All Sparks, a Fingers in the Factories, ill. az An End Has A Start-ról pl. a Smokers..., a címadó dal, a Racing Rats), részben a hamarost megjelenő új albumról pár dal, amiből némelyik egész jó volt, bár mintha a szintit kissé túlpakolták volna bennük (nyilván akarattal), de ezt majd kielemezzük, ha kijött az album.

A koncertben az is remek volt, hogy úgy szóltak a dalok, mint a lemezen: nem vesztek el azok a zseniális gitárhangzások és dallamok, amik miatt nagyon csípem a zenéjüket. Tommy kissé szakállasan és napszemüvegben ugrabugrált, néha 10 másodpercig tátott szájjal, szerintem bolond egy kicsit a gyerek, de jól áll neki, a gitáros meg tisztára az ifjú Billy Joe Armstrong -- a mai fejével. Mindenesetre a közönség kórusban üvöltötte a dalok szövegét, ami Tommynak szemlátomást tetszett. Remélem, ebből azt a következtetést vonta le, hogy majd még visszajönnek ide egyszer az új lemez turnéja során. Erősen tudnék neki örvendezni.

(Lábjegyzet: az Editors-t, joggal, hasonlítgatják a Joy Divison-höz, és főleg a maiak közül az Interpol-hoz, ebben az irányzatban. Na már most lassan gépelem, hogy mindenki értse: az Editors soha nem lesz Joy Divison, de sokkal jobb a dallamvilágában, mint az Interpol. Aki nem hiszi, az járjon utána.)

Addig is íme egy jobb minőségű klip a koncertből:

https://www.youtube.com/watch?v=8sqlbWE2CwA&feature=related

És egy fotó:

Aztán némi pihenő és sörözés következett, majd ugrás a Crystal Methodra. Róluk már színt vallottam az új lemezükről írt poszt során, nem ismételgetem, mennyire és miért szeretem őket. Nos, ez a koncert odacsapott keményen a fülekre: lényegében bikahangerőben 1,5 óráig remixelték egybe a saját dalaikat a Vegas lemeztől kezdve (pl. Keep Hope Alive, Vapor Trail, Cherry Twist, Busy Child, Trip Like I Do) a Tweekenden keresztül (pl. Wild Sweet and Cool) a Legion of Boomon át (pl. Born Too Slow) a legújabb albumig (pl. Divided by Night, Dirty Thirty). Jordan lényegében csak állt ott, mint egy nagy mackó, de Kirkland hergelte a népet, ugrált, mutogatott, közben villóztak a fények, szállt a hidegfüst, és (ha jól saccolom) úgy jó bő ezer ember (egy nagy sátorban ez nem rossz szám) szétugrálta az agyát. Én is, naná. Mindenesetre Kirkland tényleg megígérte, hogy visszajönnek még Magyarországra a közeljövőben. Hát, ez igazán elsőrendű cselekedet lenne tőlük.

Erről elég kevés klip van a célállomáson, de azért találtam egy tűrhetőt:

https://www.youtube.com/watch?v=JQe9PzPZ99s&feature=related

És egy fotó azért erről is:

 

 

Levezetésként még pár korsó sör, meg a Placebo kissé távolabbról: nem volt rossz műsor, bár inkább az új lemezt promózták (igaz, a For What It's Worth az jó nóta), de egy Bulletproof Cupid-ot vagy Ashtray Girlt azért szívesen meghallgattam volna a régiekből. (Azért a legtutibb az lett volna, ha a Prodigy nem pénteken lép fel, hanem a Placebo időpontjában: na akkor biztos, hogy szétkarmolom magam a gyönyörtől. De azért így sem panaszkodok.)

Aztán még pár sör, végül a kötelező befáradás, és már be is valék kissé rúgva, a szintén CM-fan keresztfiam (mint kísérőm az egész napi Odüsszeiában) dettó, úgyhogy még valami koncertsátorban is ücsörögtünk, néztük a lányokat, én főleg a Ludditák egyik énekesnőjét, aki igazi kanca, és még zseniálisak a dalszövegeik is, de ekkor már kissé késő volt, és sajna, a hangosítás gyatrasága miatt épp a szövegeket nem lehetett jól hallani. Aztán még volt valami együttes, amelyik bulizenét nyomott hajnal fél háromkor, még topless lányok is voltak a színpadon körítésnek, de nem fontos, mert azért, amiért én a Szigetre mentem, az zseniális volt, és azt egy (sőt: két) szilikonozott csöcs se übereli. (Úgyhogy nem is tudok semmilyen berúgott kislány melléről való vodkanyalogatásról mesélni valami félreeső sátorban, mert az, legalábbis velem, nem történt a Szigeten, ámbár az ötlet egészen jó, mégha nem is azért mentem oda.) Aztán egy barátom barátja elvitt minket kocsival a messze-messze levő szállásunkra, isten áldja érte, hajnal négykor.

És még csak másnapos sem voltam (pedig erős esélyek voltak rá). A kerfiam viszont igen.

Perfect :)

 

 

1 komment


süti beállítások módosítása