Izlandon a McDonalds befejezte, mindhárom üzletében, a magas költségek miatt: az izlandi valuta idén akkorát zuhant az euróhoz képest, mint részeg Batman a katedrális tetejéről, plusz állam- és bankroppanás, miegyéb. Így aztán a Németországból Izlandra repülővel/hajóval behozott alapanyagok miatt szegény Meki nem keresett annyit Icelandon, amennyit akart. Kapitalista sors, amiért bünti jár. Már persze a fogyasztóknak (ámbár kalórát tekintve, jobb szó a hízóknak.)  Izlandon ugyanis nem lett volna gazdaságos sem zsemlét, sem húspogácsát tenyészteni, mert hogy se búza, se tehén, a forró gejzírben meg mindkettő csak spontán szublimál. Így tehát bezárunk, derék északiak, hasta la vista, ne sírjatok, mert megfagy a könnyetek hasztalanul.

Sajnos viszont, a McDonalds-szendvics köztudottan mérték egy-egy adott ország gazdasági nívójára nézvést, miszerint mely városban mennyit kell dolgozni ugyanazért az íztelen vacakért. Ilyen értelemben tehát a Meki egy civilizációs ráta. Ezek után szegény ókori Athén, avagy reneszánsz Firenze. Szegény Periklész meg Da Vinci. Sose ettek fűrészport, de nem is vitték eszerint semmire.

A Meki nyilván, azt teszi, ami neki jó, más meg azt eszi, amiről azt hiszi, hogy neki jó. Izland viszont komoly bajba került, feleim. És ehhez képest a gazdasági és monetáris összeomlás az smafu volt. Mert kölcsönt ad a bank, na de békönös tojásreggelit nem.

Most úgy látszik, az utolsó McD távoztával e derék posztvikingeknek marad a  hal meg  a zuzmó, amik ugyan sokkal egészségesebbek, mint a Royal McCheese, na de nem értékmérő egyik sem. Izland lekerül a térképről, nincs mivel összehasonlítani immár Reykjavíkot New Yorkkal, mindenki a kardhaljába dől, és kész. A gejzírek kiapadnak, a mohák elvándorolnak Dániába, itt az új középkor. Ha a 21. századot akarod, Gudmurddson fiam, kompoljál át szépen Stockholmba.

Így lesz Izlandból Izéland.

De hogy ne legyünk ilyen szomorúak és belássuk, hogy az egésznek az égvilágon nincs semmi jelentősége, nem tudok mást üzenni derék izlandi embertársaimnak, mint ezt az alábbi képet, amit 2009. januárjának egyik fagyos reggelén fotóztam Szeged egyik utcáján. Ha ők is azt gondolják majd, amit a képen látnak, nincs miért aggódniuk, mert egy kutya megmondta nekik előre, hogy ha bekövetkezik ez a helyzet, mit kell tenni.

Szarni rá.