Nem csak elfeledett regények vannak (ezekre igyekeztem felhívni a figyelmet a blogon olvasható másik Útikalauz... sorozattal), hanem méltatlanul kevésbé ismert filmek is. Ezekkel szeretném megismertetni a tisztelt nagyközönséget, oly módon, hogy az adott film rendezőjével készített interjúm magyar fordításán át kerüljön közelebb az érdeklődőkhöz az adott alkotás veleje. Bizonyos vagyok abban, hogy az olvasók ezek után keresni fogják a tékákban ezen mesterműveket, amiket az évek szállongó pora lepett be homályosan.
Útikalauz kevésbé ismert filmekhez I.
A ködlepte piskóta
(izlandi-kazahsztáni, 2003. Rendezte: Magnus Boratsson)
Az interjú 2004-ben készült Reykjavíkban a Golden Snowbear filmfesztiválon.
HP: Rendező úr, hogyan foglalná össze a film történetét, mondandóját, már amennyiben van neki olyanja?
MB: A filmnek két szála van. Az egyik arról szól, hogy Irgmursson, a keflavíki paraszt felesége: Dürrmhrrgonsta beleesik egy gejzírbe. Azt lefő róla a hús, és elkezd nagyon-nagyon hülyén kinézni. Na, erre mennek is oda a szomszédok sorban, petrezselyemmel meg tésztával, mert azt hiszik, a nő valami Guiness-rekorder húslevest akar főzni magából.
HP: Belőlem?
MB: Ez egy metafora, kis bukaresti barátom.
HP: Az izlandi összetartozás-tudaté?
MB: Pontosan. De közben megjelenik a paraszt öccse: Hullvalaa Porhó, aki félig finn, egészig viszont már nem. Legalább 15 éve Kazahsztánban él, legelésző gyapjas állatokat termel, ezért birkabátja van.
HP: És birka bátyja.
MB: Valóban izgalmas figura, sőt lekvárral eszi a húslevest. Majd írok róla egy prequelt. De már most elárulhatom, hogy anyai ágon rokona az anyjának.
HP: Mindez saját ötleten alapszik, vagy segítettek mások is Önnek elbaszélni ezt?
MB: Várjon már. Most jön a lényeg: Irgmursson kiássa a vízből a feleségét.
HP: Volt egyszer egy Ásóka nevű indiai király. Erre akart utalni?
MB: Bocs, nem foglalkozok észak-amerikai témákkal. De csak hogy tudja: Izlandon két menő dolog van, ezt leendő turistáknak is mondom. A másik a jegesmedve-szörp.
HP: Vakondlekvárról már hallottam, de…
MB: Nem ivott még? Az úgy készül, hogy fog egy jegesmedvét, és addig üvölt bele a zsebébe, hogy beszörpösödik. Sajna, emiatt elég ritka ital. Egyszer az egyik komám, Magnus Shortkukisson 3 évig üvöltött egy jegesmedve orrába, de csak akkor mondták meg neki, hogy a zsebébe kell. Ezért öngyi lett, pedig értelmes, szép ember volt.
HP: Mi a film másik szála?
MB: Az három kazah parasztról szól, akik azon töprengenek hat éven át, hogy le lehet-e tölteni zenéket egy birkába.
HP: Ez utalás lenne Noé birkájára?
MB: Ennyi utalás nem férne bele a filmbe, kicsi volt a büdzsé. Na, persze, a kirgizek véletlenül izlandi zenét szedtek le kezdésként. És a birka addigra megőszült, pedig mondták neki, hogy tavasz van.
HP: Hogyan ér össze a két szál?
MB: Hát rájönnek, hogy Porhó énekel a dalon a birkában. És hogy megkeresik. De mivel Porhó éppen elment Izlandra, hát követik. És addig hajóznak dél felé, hogy elérnek északra. És ez tudatos volt.
HP: A kirgizeknek nincsen is tengerpartjuk.
MB: Na, ez szar ügy. Pedig a gyártásvezető esküdözött, hogy van. Mindegy, majd photoshoppal áttesszük a hajót repülőnek.
HP: A hajó nem is ülő rap.
MB: Na és akkor kiszállnak a Snaefellsjökull nevű kráternél ezek a kirgizek, ahol Irgmurgsson éppen beleszeret egy zuzmóba és el akarja venni feleségül. A kirgizek meg így csak nézegetnek egymásra, úgy hónaljból. De megtalálják Porhót, aki tök boldog lesz, hogy letöltötték egy birkába az énekét. Mindig is szeretett volna egy birkában lenni valahogyan. És akkor elmennek haza, mindenki, csak Irgmurgsson marad kicsit, mert megcsalta a zuzmó, és duzzog.
HP: Vagyis akkor zuzmog. Rendező úr, komolyan sikerre számít ezzel az új filmjével?
MB: Naná. Majd nem, mi? Mikor olyan sokrétűen mélyenszántó. Hagyjon már a szkeptikus baromságaival. Minden román ilyen kukacoskodó?
Patkánykodások