Milyen lehet az a zene, amit egy skót pár: a sejtelmes-gótikus hangú Elizabeth Fraser (igen, ő az, aki egy dalban - Isengard Unleashed - közreműködött a Lord of the Rings Soundtrack 2. korongján is) és a visszafogottan tonizált hangzást gitározó Robin Guthrie (őket egészítette ki a basszer Simon Raymonde) űzött 1979-es megalakulásuktól a zenekar 1997-es feloszlásáig, amiben egy szürrealista művész-író: Jean Cocteau neve rejlik; a dalok hangulata-íze pedig olyan, mintha álmodban egy csuszamlós pókhálóból siklana ki egy igazgyöngy, és egy kelta erdő tölgyfái között suhannál az alkonyi homályban -- vagy mint mikor a Winamp MilkDrop-jában bámulod a kerengő spirálok és körök kavalkádját, miközben nem érted, milyen nyelven énekel neked angolul Fraser?
Hát, kb. ilyen.
A Cocteau Twins ambient rock/dream pop zenéje egy színes-szüntelen szappanbuborék, ami még a szívószál végén pörög, mielőtt szétpukkadna, és megtöri a fényt, mint egy kis prizma. Néha korompipacs. Néha szivárványfekete. Nem nagyon lehet elmesélni. Sem azt az utat, amit az első lemezüktől, egyik kedvencemtől, az 1982-es Garland-tól (ami inkább hasonlít egy csuklóvagdosós poszt-Joy Divison-albumra, vagy a Cure szintén 1982-es Pornography-jára, mint a későbbi munkáikra) a kritikusok által a legtöbbre tartott Treasure-n (1984) át a másik két kedvencemen (Blue Bell Knoll, 1988; Heaven or Las Vegas, 1990) keresztül a zárásig megtettek. Nem lehet őket dúdolni magadban, nem énekled a metrón a dalaikat unaloműzésnek, nem ezeken alszol el.
És mégis zseniális, ha ráérzel.
Azok a kövek fénylenek a legszebben, amiket sokáig kell csiszolj.
Track List
Cherry-coloured funk
Pitch the baby
Iceblink luck
Fifty-fifty clown
Heaven or Las Vegas
I wear your ring
Fotzepolitic
Wolf in the breast
Road river and rail
Frou-frou foxes in midsummer fires
http://www.cocteautwins.com/html/history/history15.html
https://www.youtube.com/watch?v=24cfARfJnVI
Patkánykodások