HTML

Patkánykodások

  • bogymon: Mit olvasok/unk, ha nem lesz hatvanypatkany.blog.hu? (2010.01.02. 13:01) A végtelenbe -- és tovább (Akik elmentek, 2009)
  • ShitIron: Üdv. Én amondó vagyok, hogy a halál után az van, mint mikor még meg se születtünk. Nincs semmi túlvilág csak vége és kész. (2009.12.19. 19:20) A Fehér Fény
  • llindus: jelenet: széchenyi tér, cuncimókus anyuka és kisgyerek, már totyog, de még nem beszél. anyuka: "gyere, kicsim, eszünk valamit a mekdonáldszban. gyerek: (szeretné reprodukálni, amit az anyja mondott) "Donnó...". mire anyuka kedves-korholó hangon kor... (2009.11.04. 12:01) A McDonalds nélküli ország
  • llindus: ugyanmár! de most komolyan... és egyébként is: a tojásos-békönös mekreggeli egyszerűen divine. ha tehetném, minden nap ezzel indítanék. kivéve persze, ha lángos van reggelire;) (2009.11.03. 23:38) A McDonalds nélküli ország
  • Hatványpatkány: A komoly félelmek kezdenek igazolást nyerni Shaq-et illetően az idénykezdő pár meccs után... Még a jámbor, agyonsérült (de egyebekben kiváló és nagyon szimpatikus) litván óriás: Ilgauskas is jobb nála egyelőre. 2009 van, nah. Nem 2002. Ezt én is ... (2009.11.03. 17:17) NBA Playoff 2009 – A nagydöntő
  • Hatványpatkány: Mohamed úgy döntött, továbbra sem jön a hegyhez, mert kicsi neki a leszállópálya (Puskás Stadion). Mr. McGuiness: ennél jobb kifogást nem sikerül előhalászni az iszákból? (2009.11.03. 16:21) U2-Zágráb-2009. 08. 09.
  • Hatványpatkány: Mi az, hogy "dölgött"? Valami nor-végét járó ló? (2009.10.21. 22:43) Meghülyült az A-ha
  • Gerry.: Hogy hívják a dölgött skandináv lovat? Osz-ló. Én kérek elnézést. (2009.10.18. 12:07) Meghülyült az A-ha
  • Hatványpatkány: Szerintem pedig épp a vallás akar tudománypótlékként fellépni (ld. kreacionizmus vs Darwin). Mellesleg, a "senki nem jött vissza, tehát ki mondaná meg, hogy nincs mennyország"-alapú logika azért nem jó, mert akkor pl. minden vallás megkérdőjelezhet... (2009.10.15. 20:03) A Fehér Fény
  • DepecheM: @Hatványpatkány: Azért merészeltem mindezt feleslegesnek, sőt SPEKULÁCIÓnak minősíteni, mert amíg senki nem jön vissza a túloldalról, addig a TAPASZTALATI tudomány (mert ez mi más lenne?) semmi bizonyosat nem állíthat. Mellesleg a szándékból, illet... (2009.10.13. 13:32) A Fehér Fény
  • Utolsó 20

Korábbi rágcsálnivalók

Korábbi rágcsálnivalók

A Patkány Éve

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

2008.08.01. 16:24 Hatványpatkány

Útikalauz kevésbé ismert irodalmi alkotásokhoz II.

 

Szergej Vaskapocskin – Vlagyimir Szocdem:

 A sánta arcú medvebocs

Moszkvában élt a neves énekesnő, Anna Bikacsek, aki arról volt híres, hogy csótányokból készült nyakláncot visel és mindkét lába mindig combig sáros. A művésznő igen botrányos életet folytatott: pl. egyik alkalommal addig énekelt Bulsity tábornoknak, amíg annak be nem horpadt az arca. (Anna ugyanis mindig egy lópatkoló csavarkulccsal ütötte a ritmust éneklés közben.) Szeretője is volt: egy alkoholista kőműves, Kolja, aki mindig a falakat vakolja. Egyszer a Moszkva folyón paráználkodtak egy bárkán, mire az elsüllyedt szégyenében. A cár végül büntetésből Kolját lófarokra köttette (s ezzel a lónak nagy gyönyöröket okozott), a művésznőt pedig fiával: Oleggel együtt szánűzetésre ítélte a havas Szibériába.

A hosszú út során a komisz Borisz, a trojka kocsisa kumisszal itatta le Oleget, mire annak kiszikkadt a petefészke. Anna Bikacsek eközben feleségül ment az egyik lóhoz, de a mínusz 20 fokban végül elhidegültek egymástól.

Miután megérkeztek a kijelölt északi kis faluba, Anna Bikacsek jótékonysági koncertet adott az ott élő csuvasoknak, akik közül erre néhányan spontán módon szublimáltak. Két öregasszonynak viszont 40 év után újra megindult a menstruációja, ezért bosszúból fókanyálból kötöttek hózentróglit a művésznőnek. Sajnos, Anna Bikacsek nem tudta itt igazán kibontakoztatni énektudatlanságát, mivel részben egy hosszabb ária után kipusztult a környék teljes élővilága, másrészt ötpercenként belefagyott a velő a jobb szemgolyójába. Bal szeme ugyanis nem volt, mivel 15. születésnapján öccse, a 7 éves Szerjózsa egy fakardot eszkábált neki ajándékba, és ekkor Anna a szüleitől kapott G-pont-macerátorról leevickélve feltette eme jogos, ámbár igen botornak bizonyuló kérdést: „Ejnye, Szerjózsa, csak nem ezzel akarod a 15. születésnapomon kiszúrni a szemem?!!” (Az esemény után Szerjózsát a szülei egész egyszerűen megették.)

      

A napok egyhangúságát a művésznő változatos programokkal próbálta enyhíteni: egyszer etióp népviseletben sétálgatott a hóbuckák között, míg (szemérem)ajkára nem fagyott a mosoly; máskor kijelentette, hogy ezentúl csak használt vécékefével hajlandó fogat mosni;  volt idő, hogy rendszeresen rúzsozta a végbelét;  máskor gázálarcot húzott és vakondlekvárt fröcskölt a még el nem költözött, vagy öngyilkosságba nem menekült csuvasokra.

Egy napon Oleg nem jelent meg ebédidőben, pedig már a vonat is elütötte a 12 órást. Máskor Oleg mindig pontos volt, de amióta talált a hóban egy 10 centi hosszú nyelőcsövet, valami különös megszállottság vett rajta erőt. Egy ideig a csuvas csecsemőkkel vívott bokszmérkőzéseket, és nagyon élvezte, hogy mindig ő győz, ráadásul háromszor is kiütéssel, mivel akkor himlője volt. Ezután beleszeretett egy szentpétervári emunyálpalackozó-vállalkozó leányába, Lénába, akinek csak az a fogyatékossága volt, hogy a fél arcbőrét napernyőként használta.

Anna Bikacsek végül egy szamojéd  kommandósosztag segitségével bejutott Oleg bezárt szobájába. Jelen volt még Szása, a tengeribeteg szobalány is, aki imádta a friss görénykoktélt (felrázva, nem keverve). Oleg holtan feküdt az ágyán, homlokában egy klarinéttal. Háta a falnak volt támasztva. (Az ágy a terem közepén állt.) A sarokban mellesleg egy narkomán bálna fetrengett, szilái között Oleg kéthetes zoknijával.

Részlet a műből:

Anna: Oleg! Miért is haltál meg, anyád egyetlen fia...? Bár, ha jobban utánaszámolunk....

Szása: Művésznő, Oleg egyik fülkagylója mintha foglaltat jelezne...

A.: Hülye nekrofil állat! Már megint a személyi ívóját nézed??

Sz.: Szólni kellene a felügyelő úrnak...

A.: Hát ez az.

Sz.: Mi az, hogy hát ez az?

A.: Hát, hogy ez az, ami hát ez.

Sz.: Bármi is történt, én a művésznő oldalára állok!

A.: Szó sem lehet róla! 207 kiló vagy!

Sz.: Fákk jú.

A.: Emléxel, Szása? Mikor polipot sütöttünk a Moszkva folyó partján, és Kakszak, a hőstenor azt mondta, kezében egy csokor jégvirággal: „Anna, magának olyan szép mélykék szeme van, hogy csak úszógumival a derekamon merek belenézni!”

Sz.: És közben potyogtak a szájából a nyállal elkevert, félig megrágott, némelyekben kissé már-már visszaböfögött bivalypudingba tunkolt polipkocsányok... Igazán jóképű ember volt...

A.: Ó, igen. De azért közöltem vele: „Hiába udvarol, Kakszak, úgysem tud kihozni a shortomból!” Oleg pedig egyszer azt mondta: „Ha Kakszak lenne az apám, akkor én nem lennék.” Ezt sohasem értettem igazán.

Sz.: Itt a felügyelő, Mihail Pavlovics, aki fiatal korában jegyszedő volt egy kisvárosi kórház bonctermében!

M.P.: Kezét csonkolom, művésznő! Kérem mindenkitől az útlevelét. Skizofrénektől mind a kettőt. Nos, ki az a hal ott?

Sz.: A bálnára gondol?

M.P.: Elnézést, rosszul fo'almaztam. 52 éve élek itt és már majdnem elfelejtettem oroszul. Ráadásul nem tudom kimondani a „G” han'ot, csak olyankor, ha el akarom mondani, melyik han'ot nem tudom kimondani. Szóval, ki az a halott?

A.: A bálnára gondol?

M.P.: A bálna emlős.

A.: Akkor rám gondol?

M.P.: Én állandóan Önre 'ondolok.

Sz.: Felügyelő! Nem akar inkább a hullára kancentrálni?

A.: Hülye nekrofil állat! (elájul, de közben megtanul tibetiül)

A későbbiekben megtudjuk, hogy Anna Bikacseknek 16 lábujja van, ezért majdnem hárfázni tanult, de furulyázni mindig is jobban szeretett.  A felügyelő nyomok után kutatva bemászott a kéménylyukba, és olyan feketén jött elő, hogy Nyikoláj, a néger inas azonnal belépett az Albinók Világegyletébe. Később egy csuvas öregasszony is gyanúba keveredett, de végül egy kis darab szappannal tisztára mosta magát.

A mű végére kiderül, hogy mindenki beborul. Oleg ugyanis öngyilkos lett. Összeveszett Lénával, hogy miért nem hívják Jenyiszejnek. Bánatában mind a lányt, mind a neki írt leveleit elégette. De sajnos csalódnia kellett a lányban, mert várakozásával ellentétben nem vált ki ezüstös csapadék formájában a kemence fölé akasztott rézlemezen.

Anna Bikacsek még északabbra költözött.

 

Szergej Vaskapocskin  (1801–1810)

Péterváron született. Már igen korán kitűnt azzal, hogy milyen ügyesen tudja kimondani a „kozmopszichopatisztika” szót. A cár ezért kivégeztette. Ez az egy töredékes műve maradt ránk: ezt beteg nagynénjének írta, akinek mindig moha lepte az északi oldalát.

Vlagyimir Szocdem (1719-1893)

Szergej Vaskapocskin nagybátyja. Hosszú ideig élt, mivel a bőrén át lélegzett. Mint fizikus dolgozott a cári udvarban, de eredményeit  (pl. E= mc2) kiröhögték. Erre bosszúból befejezte unokaöccse művét és vad, kicsapongó életet kezdett élni, mire a cár legjobb barátjává fogadta. Halálát egy zárlatos kólásüveg okozta.

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://hatvanypatkany.blog.hu/api/trackback/id/tr40596228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása